Oldalak

2010. november 23., kedd

Jövedelemadó


Gazdaság nélkül egyetlen civilizáció sem életképes. A gazdaság egy rendszer, amely termékeket és szolgáltatásokat hoz létre, és értékesíti azokat. Ahhoz, hogy kereskedelem jöhessen létre, szükség van valamire, amit ki lehet cserélni valami másra. Ez a valami lehet egy termék, például egy ház, vagy egy szolgáltatás, például egy ház megtervezése.
Kizárólag egyfajta kereskedelem van, ez pedig a cserekereskedelem. A közvetlen cserekereskedelem azonban roppant nehézkes, el sem tudná képzelni, hogy mennyire bonyolult és lassú, és mennyire nem hatékony.
A közvetlen cserekereskedelemben ha valaki rendelkezik mondjuk egy székkel, és szalmát szeretne, akkor keresnie kell egy embert, akinek van szalmája és aki egy széket akar, és éppen olyan széket, mint amilyet ő kínál.
Hogy a gazdaság hatékonyságát megnöveljék, kitalálták a közvetett cserekereskedelmet és az áruk és szolgáltatások elcserélésébe beiktattak egy köztes lépést. Ez a köztes lépés az univerzális csereeszköz, mindent erre cserélnek el. Ezt hívják pénznek.
Gazdaság és pénz nélkül vagy nem élnénk már, vagy még mindig őskor lenne.
A gazdaság vagy a pénz nem rossz, nem gonosz. Ezek csak eszközök, amelyek nagyon fontosak egy nagy méretű közösség fennmaradásában.
A gazdaság az a rendszer, amely a legközvetlenebb módon uralja a testünket. A gazdasági rendszerből élünk fizikailag, a gazdasági rendszeren keresztül eszünk, iszunk, lakunk, dolgozunk, szórakozunk, pihenünk, kapunk orvosi ellátást.
A gazdasági rendszer tele van olyan mechanizmusokkal, melyeket arra használnak, hogy minket a testi szükségleteinken keresztül kontrolláljanak.
Egy ember, életének igen jelentős részét tölti pénzkereséssel, hogy fenntarthassa a testét.
A puszta létért való napi küzdelem köti le idejének, energiájának, gondolatainak és figyelmének óriási hányadát.
Az emberek többsége olyan munkát végez, amit csak a pénzért csinál, és ami egyébként nem érdekli. Ha a gazdasági bilincs nem létezne, az emberek annak szentelhetnék magukat, aminek valóban szeretnék, olyan dolgokat tanulhatnának, amik tényleg érdeklik őket.
Az igazi emberi élet, az igazi emberhez méltó élet csak azután kezdődik el, miután többé már nem kell a puszta fennmaradásért küzdenünk, és többé már nem a külső kényszerek irányítják az életünket.
Ellenvetésként felhozhatnánk, hogy számtalan gazdag ember csupán a pénzt hajszolja. Ez tény, de ez csak arra vezethető vissza, hogy nem tudják, mire való a pénz.
A pénzüzemanyag, amely képes életeket, vállalkozásokat, projekteket, szervezeteket működtetni, továbbá a pénzen időt lehet venni, időt a valóban fontos dolgokra.
Egy ember, aki dolgozik, alkot, a munkáján, a létrehozott terméken vagy szolgáltatáson keresztül megfelelően hozzájárult a gazdasághoz, további hozzájárulásra nincs szükség.
A jövedelemadóra – bármilyen tudományoskodó magyarázatot is adnak elengedhetetlen voltára – nincs szüksége az államnak. Az adó csak és kizárólag egy önkényesen beépített elem, melynek egyedüli funkciója az állampolgárok kontrollálása.
A jövedelemadó nem csupán a magát valamilyen ismeretlen okból tudományként definiáló közgazdaságtan szegénységi bizonyítványa; a jövedelemadó szimplán csak egy eszköz az elnyomáshoz. Minél jobban ért valaki egy mesterséghez, minél eredményesebb és szorgalmasabb, annál nagyobb adót kell fizetnie, vagyis annál jobban megbüntetik.
Minél kevésbé hasznos tagja valaki a társadalomnak, annál kevésbé büntetik meg. Ha teljesen haszontalan, ha csak egy kolonc a többiek nyakán, ha egyáltalán semmivel sem járul hozzá a társadalomhoz, megjutalmazzák – más szóval: segélyt kap érte.
Az a fajta adórendszer, amely a bevételhez igazítja a jövedelemadót, azaz minél többet keres valaki, annál nagyobb százalékát kell adóba kifizetnie, Karl Marx nevéhez fűződik.
Ennek a rendszernek mindössze annyi az értelme, hogy általa lehetetlenné vált, hogy az ember legálisan gazdaságilag függetlenné váljon, és ne érezze többé a gazdasági bilincs szorítását.
Mindegy, hogy valaki mennyire tehetséges, mindegy, mekkora tudása van, mindegy, mennyit dolgozik, mindegy, mennyi hasznot hajt egy országnak, akkor sem tud megszabadulni a gazdasági bilincstől, mert Marx adórendszere ezt nem teszi lehetővé.
Legálisan nem. Csak il l e g ál is an. De abban a pillanatban, hogy valaki törvényt szeg, máris támadási felületet kínált a rendszernek.
Az ideológia, amely eladta ezt a fajta elnyomó adórendszert, olyan tételeket tartalmaz, mint a „közös teherviselés”, az „igazságos adózás”, a „szegények megkímélése” és egyebek. Ahhoz, hogy ezeket a hazugságokat el lehessen fogadtatni, előbb el kellett hitetni a tömegekkel, hogy csak illegális módszerekkel lehet meggazdagodni, és mindenki, aki jól él, az bűnöző és kizsákmányol másokat.
Ez az elképzelés teljesen figyelmen kívül hagyja az egyéni adottságokat, a képességet, az intelligenciát, a kitartást, az elszántságot, az alaposságot, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent. És mindezt megtagadva, azt állítja, hogy akinek van pénze, annak csak és kizárólag azért van, mert elvette másoktól.
A gazdaság úgy épül fel, hogy iszonyúan megbünteti a valakiket, akik tesznek a közösségért, és megjutalmazza a senkiket, akik csak rontják a levegőt. A legfelsőbb kaszt kevés olyan hatékonyságú eszközt dolgozott ki az idők folyamán a morál lerombolására, mint amilyen a jövedelemadó. 

1 megjegyzés:

  1. Ezt az értekzést nem egészen értem, illetve nehezen tudok azonosulni az itt elmondottak egy részével. Nem tudom mennyire ismert tény (pl. az Asoziale Marktwirtschaft c. könyv kifejti), hogy a jelen kapitalizmusban arányos adózásról szó sincs. Sokkal inkább úgy áll a helyzet, hogy egy állam adóterheit mára túlnyomórészt a középosztály állja miközben a leggazdagabb a legnagyobb jövedelmmel rendelkezö réteg (multik), a tökét lakájként kiszolgáló politikától óriási kedvezményekben részesül (lásd pl. Obama egyik legutóbbi belpolitikai veresége).

    Németországban konkrét adatokra támaszkodva a könyv bizonyítja, hogy míg 1960-ban a nagytöke egyharmadrészben járult az össz-adóbevételekhez addig a 21. században ez az arány 12% alá csökkent! Ez elképesztö, ugyanis eközben a nagyok és a multik nyeresége exponenciálisan növekedett. Ha az arányos adózás elve müködne, mint ahogy nem müködik, jelenleg Németországban 40-50% körüli szinten kellne az ország terhihez hozzájárulniuk. Ebböl az következik, hogy eme nagyok, adóköteles jövedelmeik durván hármonegyede után semmiféle adót nem fizetnek.

    Ha valami csoda nyomán mégis létezne egy olyan ország, ahol az össz-adó valóban a kitermelt profit függvénye lenne, akkor esetenként megszünhetne egy sor olyan újkeletü vita, hogy ki finanszírozza a nyugdíjakat, meg az egészségügyet, az iskolákat és az egyetemeket.

    A probléma kiélezéséhez hozzájárul, hogy a gazdagok és szupergazdagok még (a politikától kicsikart) kedvezményes adóikat sem hajlandóak befizetni és trükköznek pl. úgy, hogy jövedelmeik nagy részét offshore bankokba mentik (Jersey, Liechtenstein, Cayman szigetek stb.). Mindennek az a következménye, hogy az egyes államok, jól látjuk az EU-ban, kölcsönökkel próbálják az országok gazdaságából kilopott milliárdos összegeket pótolni, mely elevezet oda, ahol ma vagyunk. A csöd szélére ugyanis.

    VálaszTörlés