Simon Parkes amerikai helyzetelemzése - Jan 18

 

“Csak le szeretném nyugtatni a kedélyeket ebben az utolsó podcastban és megadni pár okot, hogy miért ne húzzuk fel túlságosan magunkat, ahogy közeledünk az időponthoz. De nem fogok a legutóbbi podcastemhez képest túl sok új információval szolgálni.

Volt egy általános félreértés velem kapcsolatban, ami Robert Davids Steeltől ered, és ezt mindenképp szeretném tisztázni, ergo, hogy én soha nem voltam MI6 ügynök, viszont az édesanyám határozottan MI5 volt, a nagyapám pedig határozottan MI6. Ha valaki utánanéz az elmúlt 10 évemnek ill. munkásságomnak, akkor láthatja, hogy ezt mindig leszögeztem. De én egyik ügynökségnek sem dolgoztam, sem a CIA-nek és nem hiszem hogy valaha is fogok. Felajánlottak nekem egy munkát az USA-ban, amit el is fogadtam, de annak nincs köze a CIA-hez, vagy az MI6hoz, inkább egy olyan emberhez, akinek szívügye a tudatosság összekapcsolása, hisz a munkámban, és fel akarja ezt fejleszteni, nagyon lelkes, hogy átvigyen engem az USA-ba, különböző gyógyító centerek létrehozása is célul van kitűzve, hiszen az USA-ban több lehetőség adódik ilyenekre.

Tudom, hogy zaklatottak vagytok és dühösek, hogy miért nincs még hatástalanítva a mainstream (fősodratú) média, miért nincsenek még kint a katonai csapatok az utcákon, miért nem történtek még meg a letartóztatások....És közben óriás nyomás alatt álltok, mert a család és a barátok ujjal mutogatnak rátok, hogy mennyire nem volt igazatok eddig kb. semmiben.

A legjobban azzal tudjátok majd megmutatni nekik ennek ellenkezőjét és egyben tisztázni magatokat, amikor a fősodratú médiát lekapcsolják és Trump elnök úr megteszi a bejelentéseit a vészhelyzeti közvetítésen keresztül a saját hangján illetve a külföldi országokban pedig fordítások által. Tudjuk hogy az emberek akkor fognak hinni, ha a tv-n, a telefonjukon vagy rádión keresztül látják/hallják.

De a lényeg, hogy nincs minden infóhoz hozzáférésünk, és mert mi tegnapra akartuk hogy valami megtörténjen, még nem feltétlen ez a helyes lépés, nem mi ülünk abban a bizonyos parancsnoki székben, nem tudjuk a terv pontos részleteit, csak azért, mert azt akarjuk hogy valami megtörténjen az nem jelenti azt, hogy akkor meg is fog történni.

Egy olyan világban élünk, ahol túlságosan hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy mindenre azonnali válaszokat kapjunk és pl. zokon vesszük amikor egy üzenetre nem érkezik rögtön választ, nyilván azért mert egy digitális világban élünk, ahol szinte egyik napról a másikra váltottunk analógról digitálisra.

És nincs az irányításunk alatt az, hogy az elektronikus kommunikációinkat hogyan működtessük. Már nem vagyunk lazák ezzel kapcsolatban! Én még egy olyan generációból jövök, ahol leveleket írtunk, majd azokat beletettük egy dobozba és lehet hogy 2 napba is beletellett míg odaértek, majd időbe, míg válasz érkezett rá, mondjuk 5 nap múlva. Persze létezett gyors posta is, de nagy általánosságban így mentek a dolgok és ezért jött jól a telefon is később, hogy gyorsan tudjunk másokkal beszélni, de nézzük csak meg hogy ez mennyire megváltozott.

Amikor a jelen szituációt megvizsgáljuk, úgy gondolkozunk vele, hogy ennek is ugyanígy kellene működnie, azonnalinak kellene lennie, de ez nem így működik.

Noha sokan töltöttünk időt azzal, hogy megértsük azt ami történik, talán nagyon kevesen fogják fel, hogy mi is történik igazából.

Azt kell megérteni, hogy az ellenségnek olyan mélysége is szélessége, ergo terjedelme van, van ami magába foglalja a kormányt, a bank rendszert, a szórakoztatóipart, a nagy privát cégeket, a jogi rendszert, a politikai rendszert, a katonaságot (ahogy az 15 éve volt) és így tovább, és hogy mindez olyan hatalmas, hogy nem lehet meggondolatlanul egyik napról a másikra kilőni valamit itt, anélkül hogy annak ne legyen óriási hatása más területekre is.

Amikor egy szempontból próbálsz meg elbánni valamivel, akkor ott közbeszólhatnak más szempontok is, és ennek a polipnak a többi csápjára is oda kell figyelni, mert különben visszajön és megfojt. Amikor egy döntést hozol, nem csak azt kell tekintetbe venni, hogy mit akarunk elérni, hanem hogy ennek milyen hatásai és következményei lehetnek más szempontok alapján is. Úgyhogy nem tudom, hogy ez mikor fog megtörténni, én úgy saccolom, hogy holnap, de azok az emberek akikkel beszéltem, és már sokszor kérdeztem ezt tőlük, és ők sokszor kijelentették, hogy ne legyek meglepődve, ha az utolsó pillanatban fog eldőlni minden, éjfél előtt 1 perccel mint egy legutolsó dolog, de egyébként én keddre saccolom, viszont lehet, hogy tévedek. Azt mondták, hogy lehet 12:00 vagy 13:00 előtt fog 1 perccel megtörténni. Bármi lehet!

De semmi kétségem, hogy ez meg fog történni!

Ha fent vagy különböző média csatornákon, mint a telegram, ami megengedi Trumpnak és a támogatóinak hogy terjesszék az üzenetüket, akkor ott nyomon tudod követni az eseményeket, én is feltettem egy ilyet az oldalamra (www.simonparkes.org), egy olyan 30 sec üzenetet, amit maga az elnök fogadott el, nem hiszem hogy ő készítette, de ő fogadta el, és kéri az összes tisztességes embert, hogy ossza tovább az üzenetet, ami a választások elcsalásáról és a sok rossz tettről szól. Semmi újat nem mond nekünk, de mégis az elnök tisztán felvázolja, hogy mi az, ami igazán számít neki és ez nem más mint a választások ellopása és az összes gaztett.

Ha az elnöknek az lenne a sorsa, hogy hátat fordítson nekünk és ellovagoljon a naplementébe, akkor nem foglalkozna azzal, hogy kiküldje ezeket a videókat. Egy legyőzött ember, aki elfogadta azt, hogy legyőzték, lehet hogy keserű lenne, de nem harcolna így, nem csinálná ilyen okos, intelligens módon. Ilyenkor 2 módon lehet reagálni egy vereségre: vagy teljesen kikelünk magunkból, vagy csöndben elsomfordálunk, és amit az elnök jelenleg is tesz ezzel kapcs. nem más, mint hogy nagyon nyugodtan és okosan lefekteti az alapokat a videóin és bejelentésein keresztül, hogy hogyan és miért érez ezekkel kapcsolatban úgy, ahogy. Amikor jön a vihar, addigra ő már mindent előre lefektetett, amit le kellett.

Akik régebb óta követik a műsoromat azok tudják, hogy többször tettem arról említést hogy megpróbálták az elnököt több ízben megölni, a legtöbb ezek közül erőtlen próbálkozás volt és egyszer a first lady ellen is tettek egy merényletkísérlet, ha erről nem tudtatok, mert nem hallgattátok a videóimat, akkor ez lehet, hogy most sokk-ként ér benneteket, hogy még ôt is meg akarták ölni, azt hiszem úgy próbálkoztak, hogy a körömlakkjába rejtettek mérget, de szerencsére az a személy akinek az a feladata, hogy ezeket felügyelje, kézbe vette és saját bőrén keresztül mérgeződött meg, lebetegedett, de a bolygó legjobb gyógyító technológiáival rendelkeznek, és így megmentették az életét. Lehet ez sokkolt benneteket, de tényleg voltak ilyen kísérletek, ezek megtörténtek.

Nem múlt szombaton, hanem az előtte lévő szombaton, azt hiszem 9-én tettek viszont egy nagyon komoly kísérletet arra, hogy meggyilkolják magát az elnököt és ezúttal majdnem sikerült nekik, nagyon kicsin múlott.

Egészen eddig a pontig, még a történések ellenére is, az elnök továbbra is próbálta nyújtani a karját, még mindig kereste az összes olyat szervezetet, legyen az a fősodratú média vagy a politikusok, akik a végjáték előtt észhez térnek és visszatérnek a demokráciához, és azt mondják, hogy megelégeltem ezt, ami itt folyik és melléd állok vagy legalábbis függetlenné válok. Az elnök számításba vette az összes fő céget, mint például a Fox News és a többieket, hogy lássa, hogy hol is állnak pontosan és újra meg újra meg újra esélyt adott nekik, de ami szombaton történt ez egy nagyon komoly esemény volt, nyilván egy merényletkísérlet mindig komoly, de olyan értelemben hogy most majdnem sikerre vitték és majdnem megölték és az utolsó pillanatban lett szabotálva. Nyilván elnökként ha tudod már három héttel korábban hogy ezt tervezik ellened, akkor ez nem tűnik annyira komolynak, mert akkor megtudod tervezni és le tudod kezelni, de ez most picit más volt, mert ami 1 hete történt szombaton az majdnem sikerrel járt. Mondhatjuk azt hogy hát már több ilyen volt, de ez most nagyobb hatással volt rá, mert az elnök, lehet hogy hiú ábrándokat kergetett, de ettől függetlenül reménykedett abban, hogy azokat az embereket akik a határvonalon álltak, át tudja állítani az ő oldalára.

De ami most történt, az egy vízválasztó volt, és az elnök azt mondta a tanácsadóinak, hogy ennyi volt nincs tovább, az ellenfél akarta magának azt, ami most jönni fog.

Úgyhogy nem az elnök lépte meg ezt magától, hanem a rosszfiúk kényszerítették arra, hogy ezt az utat válassza.

Tudjuk, hogy Mike Pompeo eléggé benne van az elnökkel a buliban és tudjuk hogy ezeket a kódolt üzeneteket twitteren keresztül küldözgeti a világnak, amelyek különböző intervallumokban jelennek meg egymás után. A legutóbbi is 20 percenként jelentette meg őket, aztán 5 percenként ment ki 2 üzenet, majd megint és ezután lett New York cityben egy kisebb áramkimaradás.

Ne sokalljatok be, inkább legyetek résen. Hetekkel ezelőtt már mondták nekem, hogy világszerte az összes művelet ezekre a jelzésekre vár, és számíthatunk rá, hogy megint lesz ilyen, meg fognak jelenni Pompeótól ezek az 5 perc különbséggel kiposztolt üzenetek mostanában is , 19./20. környékén és azt gondolom, hogy ezúttal ez arra lesz jelzés, amire mindannyian várunk.

Megint megkérdeztem, hogy UK vonatkozásában mire számíthatunk, hiszen itt élek, és azt mondták, hogy lehet hogy lesz 1-2 áramkimaradás, ez lehetséges, de UK önmagában jelen pillanatban nem akkora célpont, inkább azon belül azok a célpontok, ahol a mély állam és a titkosszolgálat műveletei zajlottak helyileg, itt valószínűleg csak 2 létesítményről beszélünk, ergo a megzavarás valószínű, hogy csak bizonyos helyekre fog korlátozódni az országon belül. De ettől függetlenül lehet, hogy itt is lesz valami és tanácsos egy kis élelemmel készülni stb. stb. de ne számítsunk túl sok mindenre és a másik amit múltkor is mondtam, hogy valószínűleg az országgal az utolsók között fognak foglalkozni, ha visszanézed van számos ország világszerte, ahol épp elég komoly szituációk adódtak és amikről még most nem is esett szó ezzel a témával kapcsolatban,ha megnézed, akkor össze tudod tenni, hogy nincsenek véletlenek, láthatod hogy ezekben az országokban már javában zajlanak a bizonyos műveletek és tevékenységek.

Pl. Dél-Afrikában van egy erős csoportja ennek a tudatosság összekötődésnek [amit Simon folytat] és bizonyos országok érezhetik magukat kihagyva, mert fókusz annyira az USA-n van, de ők érzik belül, hogy az ő ügyük is fontos. De Dél-Afrika és Ausztrália olyan helyek, amelyeken figyelmem van és beszélgettem pár emberrel erről és eléggé úgy néz ki, hogy van remény egész Afrikát illetőleg, különösképpen Dél-Afrikát illetően, de erről nem tudok többet mondani, mert az egyáltalán nem lenne helyes, de annyit mondhatok, hogy az ország Ausztráliával együtt fent vannak a radaromon. Ahogy fejlődnek az események, egyre jobban meg fogod érteni, hogy az USA-ban zajló történések hogyan fogják jó irányba terelni a dolgokat az országon kívül is.

Nézzétek, a lényeg az hogy nem mi állítjuk be az időzítést és azért nem mi, mert nem mi rendelkezünk az összes információval. Képzeljétek el azt a szituációt, hogy az elnök bemegy az irodájába és azt találja hogy az ott lévők 75 százaléka ellene van, el tudjátok ezt képzelni, hogy van egy munkahelyetek, ahova bejártok dolgozni, gyárakba, munkahelyeken stb. és ahol lehet 1-2 ember nem szeret benneteket, nagyon ritkán az egész átkozott hely utál. Most képzeljétek magatokat az elnök helyébe, hogy 4 éve egy ilyen helyre jár be és így próbál kidolgozni egy tervet azokkal, akikben még megbízik. Ez nem csak arról szól hogy, “na jó szembementem ezzel aztán azzal, aztán ezzel is vitába keveredtem”, itt arról van szó, hogyha valakivel vitába keveredsz , akkor annak milyen következményei és hatásai lesznek és lehetséges hogy 20-30-50 eshetőséget is számításba kell venned,ami megtörténhet, ha azt az egyetlenegy dolgot véghez viszed. Ezért vannak a kvantum számítógépek, amik ebben segítségedre lehetnek, de az ember még így is eléggé szeszélyes,és emiatt még egy kvantum számítógép is küzd ezzel a kérdéssel.

Úgyhogy most nem tudunk mást tenni mint várni, és teljes mértékben biztosíthatlak arról, hogy mind Trump elnök, mind a családja és a körülötte lévő emberek nem küldözgetnék ki ezeket az üzeneteket, ha épp az lenne a terve, hogy csendesen visszavonul, egyszerűen nem tenne ilyet.

Feltettem egy másik linket a weboldalamra,hogy szembeállítsam azt, amit a main stream média mutat nekünk , hogy épp mi van Washingtonban, mert a média szerint a hely most úgy néz ki, mint egy börtöntábor és hogy pattanásig feszült a helyzet, ezzel szemben egy másik riporter, aki nem a fősodratú médiától van, bement oda és azt közvetítette, hogy egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy azt beállítják, épp ott sétáltat pl. egy ember egy kutyát stb.

Azért tettem fel az oldalamra, hogy lássátok, hogy a realitás és amit a médiában mutatnak nekünk, az mennyire szemben állnak egymással.

És igenis legyünk óvatosak és ezt vegyük észre, mert különben összezavarodunk.

Becky és a többiek is beszéltek erről a kettősségről, -az egyik volt USA koordinátorom, aki nagyon sokat segített-,miszerint két energia mező fut párhuzamosan egymással, az egyik a lezárások, a kontrollált rendszer realitása, és ez egy tényleges realitás, mert itt van velünk a fizikai világban szemben azzal a realitással, ami a láthatáron van. Fizikai értelemben van a fősodratú média, ami kivetít nekünk egy realitást, amire ránézünk és aminek a hatása alatt állunk, és mellette van az a realitás, ami azoktól jön, akik Trumpot támogatják és azt amiért ő küzd.

Úgyhogy az emberi tudatosságunk e között a 2 realitás között jójózik, és az történik hogy a lezárások, hogy Biden lesz az elnök és így tovább rossz energiája beránt minket, dühösek leszünk, zaklatottak leszünk, aztán pedig fellélegzünk, mert valami mást találunk, de folyamatosan azt akarjuk látni, még ha nem is a tankokat az utcákon, de azt mindenképp, hogy a fősodratú média elesett,hogy leadják a vészhelyzeti sugárzásokat, és nagyközönség tudni akarja, hogy a rosszfiúk a szemünk előtt lesznek lerántva és nem fogják megúszni ezeket a dolgokat.

Amikor ebből a forrongó lábasból, ami a kettősségét jelképezi, kiemelkedik majd egy újabb tudatosság az emberiség számára egy 4. dimenzióként és mindannyian továbbfejlődünk egy 5. dimenzióba, akkor már nem leszünk megfertőzve az energia eme kettős természetétől, csak az igazság lesz semmi más. És ezután már emberi fajként nem leszünk olyan könnyen átverhetők semmilyen más dimenzióba [mátrix] Mert ami most történik nem más mint az, hogy folyamatosan bombázva vagyunk két teljesen más irányú nézőpontokkal és emberi fajként választanunk kell, hogy a kettő közül melyiket favorizáljuk, melyikről gondoljuk azt, hogy az a helyes és amikor meghoztuk azt a döntést, akkor vajon kitartunk-e mellette vagy megingunk és a kettő között mozgunk, pl. úgy hogy reggel lehet azt gondoljuk hogy “Biden fog nyerni, és hogy fogjuk megállítani, ez már le van játszva, nem lehet mit tenni!”, aztán délután pedig azt mondjuk, hogy “nem,nem, nem ez egy elcsalt választás volt és az igazság biztos, hogy ki fog derülni!” És ez okozza az összes problémát.

Bizonyos mértékig megértem, hogy az emberek miért dühösek, és sokan

közülünk, akik kimondjuk az igazságokat, kapjuk ezeket a dühös reakciókat, azoktól akik Trumpot támogatják, mert ők azt akarják hogy Trump nyerjen, de őket berántja ez az energia mező, ami egy alacsony szintű energia mező, és próbálják szembeállítani azt amit látnak/hallanak a hírekben, újságokban, rádióban, azzal amiért épp reménykednek a szívükben, és nem hiszik el, hogy Trump nyerhet emiatt a vasfüggöny miatt, emiatt a fal miatt, amit ez a sűrű negatív energia produkál, ami ezt a látomàst kivetíti nekik hogy, nem fog sikerülni.

És az igazság az, hogy pont úgy, ahogy Dorothy végigküzdi magát az úton az Óz a Csodák Csodájában, és kiderül hogy Óz a nagy varázsló egy nagyon picike ember egy fekete lepel mögött, itt is ezzel állunk szemben, hogy van valami, ami magát óriásinak vetíti ki, de a valóságban, nem az, nem égi, semmi köze Istenhez, csak a gonoszhoz és igazából elég picike, de ha megengedik, hogy dominálja az elménket, akkor dominálni fogja az elménket, de ha tovább nyomjuk és összelapítjuk, akkor

látni fogjuk hogy valójában mi is ez.

Szóval már nincs sok hátra, [kitartás]!

Nem tudok olyan elnökről a történelemben, aki ennyit fektetett volna bele, és ennyi nyilat vállalt volna be értünk, mint ő. És elég egyértelművé tette, hogy nem fogja elismerni Biden győzelmét, nem áll félre. És nem tudom elképzelni hogy ő lesz az az ember, aki majd megfordul és azt mondja hogy, “oké volt 4 jó évem és most akkor visszatérek az üzlethez”.

Trump ezt már nem engedheti meg magának, mert meg fogják ölni érte. Az gondolod, hogy ezek a merényletkísérletek le fognak állni ha már nem elnök??

100 % hogy nem!!! A gonosz oldal tudja, hogy vagy ők vagy ő.

Ez nagyon fontos!

Ha ténylegesen legyőzték Trumpot és ő bedobta a törölközőt, akkor miért akarták még 1 hete is megölni őt, miért akarták elmozdítani az elnöki pozíciójából a mandátumának lejárata előtt?

Ha valakit legyőztél, és az a valaki elvesztette a versenyt és le van sújtva, akkor mindössze annyit kell tenned, hogy összekulcsolod a karodat és hátradőlsz, azt mondod, hogy már úgyis vártunk 4 évet, ezt az 1-2 hetet simán kibírjuk.

De a rosszfiúk nem ezt teszik, hanem próbálják megölni őt, próbálják hiteltelenné tenni őt. De miért tennék ezt ha azt gondolnák, hogy Trump elnök már többé nem jelent rájuk fenyegetést? És a válasznak annak kell lennie, hogy tudják hogy ennek az embernek ászok vannak a tarsolyában, és hogy nem megy el csöndben, hanem vissza fog vágni.

Máskülönben nem pazarolnának erre időt, mindössze annyit kellene tenni Bidennek és a brigádjának, hogy kimaradnak belőle, nem mondanak semmit, szólnak Pelosinak, hogy ne próbálja meg az elnököt idő előtt eltávolítani a pozíciójából, csak kivárják, amíg leköszön.

De egyértelműen nem gondolják úgy, hogy ő el fog menni és ezért megpróbálják megölni, eltávolítani, hiteltelenné tenni stb.

Úgyhogy merítsetek akkor ebből erőt, ha nem hiszitek el azt, amit én mondok, egyszerűen csak nézzetek rá a tényekre és akkor az biztos, hogy át fogja nálatok törni ezt a realitást.

Amikor valakinek 10 van valamiből és valaki másnak csak 5, tudod azt, hogy a 10-es fog nyerni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy több van neki, mint a másiknak.

De a látszat azt mutatja hogy a rossz fiúknál van minden, akkor viszont miért pánikolnak ennyire és miért reagálnak úgy ahogy....? Azért mert ha benézel a lapjaik mögé, akkor látni fogod, hogy náluk 2esek, 3asok, 4esek és 5ösök vannak amíg a másik oldalon, Trump elnöknél ászok és magas lapok.

De akkor az elnök miért nem teríti már ki a magas lapjait?

Mert nem ez a helyes lépés és rossz az időzítés. Erre az emberek azt mondhatják: Mennyi bizonyítékra van még szüksége? Mennyit kell még várnia?

És erre nagyon határozottan azt tudom mondani, hogy az elmúlt 4 hétben olyan emberekről derült ki, akikben maximálisan megbízott hogy a másik oldalon állnak, hogy ha az elnök hamarabb cselekedett volna, akkor maradtak volna olyan alvó emberek beágyazva az új adminisztrációban, akikről nem derült volna ki most, hogy nem vele vannak, hanem azok továbbra is a letűnt időszak maradványaiként mentek volna vele.

Azt gondolom, hogy az elnök addig feszíti a húrt, ameddig csak tudja, mert ha a rossz emberek 100 % -ban biztosak abban, hogy Biden fog nyerni, akkor fel fogják fedni a valódi kilétüket azok is, akik eddig más arcukat mutatták. Trump elnöknek az egyik legnagyobb szívfájdalma az, hogy azok az emberek, akiket jónak tartott és Isten félőnek, elárulták és kiderült róluk, hogy a másik oldalhoz tartoznak.

Az elnöknek ezzel a legnehezebb megbékélnie, hogy azok az emberek, akiket ő támogatott győzelemre vitt, akikért kampányolt, azokról az utolsó percben kiderült, hogy egyáltalán nem jó emberek.

Ha semmi más miatt már csak ezért is megérte várni, mert vegyétek észre, hogy egy új korszakba lépünk, egy új bank rendszerbe, ez nagyon fontos a legtöbb ember ezt fel se fogja valószínűleg, hogy egy új bankrendszer jön, egy új kormány, dolgokat másképp fognak csinálni, és ha ebbe bekerül a Sátánisták egy kis elkötelezett csoportja illetve azok megzsarolt emberei, akkor számukra az lesz a minimum, hogy továbbra is az elnök ellen fognak dolgozni, úgyhogy jobb ez így.

Továbbá, ha egy jó ember vagy, akkor annak kell lennie az utolsó menedéknek, hogy a mindent eldöntő fegyverért nyúlsz, ezt tesz valakit jó emberré. A rossz emberek egyből ezért nyúlnának, az ő megoldásuk az erőszakos megoldás, de ha jó ember vagy, akkor ezt nem teheted meg, mert különben olyanná válsz, mint akik ellen harcolsz. Példát kell mutatnod és amit az elnök tett az, hogy példát mutatott, esélyt esély után adott és tudom, hogy sokan frusztráltak emiatt és már szeretnék az azonnali akciót látni, de ez teszi az elnököt egy nagyon fontos személlyé.

Egy olyan személlyé, aki nem ugrik bele azonnali döntésekbe, akit senki nem tud nyomatni ezen, és ezzel kapcsolatban sok értekezés volt már, de Trump elnök tudja hogy mit akar, úgy hiszem elfogadja a tanácsot, de ő fogja a döntést meghozni, senki más nem fogja helyette meghozni azt, senki nem nyomathatja az elnököt, igen, meghallgatja, hogy mit akarnak az emberek, és ő fog döntést hozni.

Ha tábornok vagy, akkor biztos, hogy meghallgatja a tanácsodat, és mondjuk a tábornok azt mondja neki, hogy “elnök úr, amit szeretnél, azt meg tudjuk tenni 1 és 3 nap távlatában, és valószínű te meg én azt mondanánk hogy akkor tegyük meg már az 1. napon, de erre az elnök valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy “inkább hagyjuk az utolsó percre és csináljuk meg a 3. napon, mert ez lehetővé teszi számomra, hogy más dolgokat csináljak közben.”

Pár nap múlva ez nagyon érdekes lesz, feltehetőleg lesz valamilyen kapcsolat közöttünk és tudunk arról beszélni, hogy a dolgok hogyan alakultak. De azzal akarom befejezni, hogy ha a jó oldalnak nem sikerült győznie, akkor amúgy is olyan valamivel állunk szemben, amit nem érdemes magunkénak tudni, és ha elhisszük, hogy Trump elnök és akik körülötte vannak ezt nagyon jól tudják, akkor tudni fogjuk, hogy ez a fő oka annak, amiért ők nem adják fel. Annyira hozzá vagyunk szokva politikában - ne felejtsétek, hogy én egy ex-politikus vagyok - szóval annyira hozzá vagyunk szokva, hogy azt mondjuk hogy “ jó, hát akkor majd 4 év múlva újra próbálom, így működnek a dolgok, ez a politikai karrier, így csinálják Washingtonban, de Trump egyáltalán nem így tekint erre, ő nem úgy áll hozzá , hogy “hát először akkor magamat helyezem előtérbe és az ország meg eltűnhet a süllyesztőben és 4 év múlva majd ezt megbocsájtom magamnak és visszajövök és megpróbálom még egyszer”. Hát ő soha nem ezt képviselte.

És ha az emberek elkezdik ezt benézni és kudarcot vallanak ebben, akkor érdemes lenne megnézniük, hogy milyen kutatást és utánajárást végeztek az elmúlt 4 évben azzal kapcsolatban, hogy hogyan is harcolt szisztematikusan az átlagemberért az elnök az USA-ban, de ha úgy nézzük a világban is.

Tényleg azt gondoljátok, hogy ez az ember most hirtelen majd irányt fog változtatni az utolsó pillanatban?

7000 migráns dolgozónak, - mármint ezeket nem lehet dolgozónak nevezni, mert ők nyilvánvalóan munkanélküliek, csak a baloldali szocialista média hívja őket annak, és még csak nem is migránsok, mert illegálisan akarnak átjönni az országba - szóval nekik ígérte meg Biden, hogy 1 nappal pozícióba kerülése után, ki fogja nyitni a falat és az a 7000 mind bejöhet.

Nem látjátok hogy milyen tervezés van emögött? Mind a terv része. A terv másik része, hogy ahogy beiktatják Bident, kilövik a maszkokat és kinyitnak minden üzletet, hogy ezzel megmutassák, hogy a pandémia is Trumpnak a hibája.

Ez a tervük, erről bizonyítékok is vannak, biztos hogy láttátok már őket, hogy több ezernyi migráns próbál most bejutni Mexikóba és átjönni ide. Ezzel állunk szemben. Ha egy ember szereti az országát és 4 évet töltött azzal, hogy megvédje azt és azt amiről azt gondolják hogy ez a helyes út, akkor nem távozna el egykönnyen egy ilyen helyzetben.

Ha tudod, hogy csaltak ellened és tegyük fel egy versenyben vagy és tudod hogy csaltak, és valaki kihirdeti a győztest, de te 100 %-ban tudod, hogy te nyertél, akkor 2 dolgot tehetsz : elmész csöndben vagy szembeszállsz és mindenki tudja és ezt néztük végig az elmúlt 4 évben, hogy milyen ember is Trump és hogy nem fog elmenni csendben!

Nem biztos, hogy egyet tudok érteni azzal hogy készítsük be a popcornt, dőljünk hátra és csak nézzük a mozit, ahogy az szépen kibontakozik. Számomra ez egy nagyon komoly ügy és nem fogok egy Hollywood-i kasszasiker filmet csinálni belőle, noha az elkövetkezendő 25 évben biztos, hogy rengeteg könyv és történet íródik majd erről.

És tudom, hogy ez így is lesz, de ettől függetlenül számomra ez nagyon is halálosan komoly és nem fogok csak úgy hátradőlni a karosszékemben egy doboz popcornnal. Nagy stresszben fogom végignézni a beismerő vallomásokat, biztos, hogy nagyon sokkolva leszek azoktól a mélységektől, ahova a gonosz lehatolt abban az országban, amit eddig a világ leghatalmasabb országának hívtunk, és ami most nem az.

És számomra ez részben arról fog szólni, amit Nelson Mandela is úgy nevezett, hogy “az újra összekapcsolódás”, a nagy tisztogatás, de együtt dolgozás! Mert amire Mandela is rájött, amikor a fehér kormányt eltávolították, hogy annak a ténye, hogy valaki gonoszat tett és annak beismerése publikusan és hogy beszél róla és elmondja hogy miért csinálta, miért volt az rossz és rájött erre, annak hatása van arra, hogy az országot újra egységgé tudjuk kovácsolni.

Miért akarna bárki is több fájdalmat és szenvedést okozni?

Úgyhogy a lényeg az, legalábbis én azt gondolom, hogy a legfontosabb része a folyamatnak a gyógyulás, nemcsak a demokrata szavazók részéről, voltak olyan emberek, akik lehet nem is szavaztak, csak megveszik a New York Postot, a New York Timest, nézik a CNN-t, és nekik gyógyulásra lesz szükségük, és erről beszéltem már, mert hirtelen amikor hallgatják majd a telefonjukat és nézik a tévét azzal kapcsolatban, hogy most mi is történik, akkor ezek egy pár nap leforgása alatt megfogják érteni hogy “te jó ég mi is zajlott itt, nem csak Amerikában, hanem az egész világon”, és ezek az emberek sokkot fognak kapni, nem mondom azt, hogy teljesen össze fognak omlani, bár lesznek olyanok akik igen, de minimum sokkolva lesznek, hiszen az egész világunk a szemünk előtt dől össze, minden, amiben hittünk teljesen másképp van, fejjel lefelé, majd a következő pillanatban fog jönni részükről annak a felismerésre, hogy hogy lehet, hogy az a személy, akit mindig kinevettem ,már hamarabb megértette és felfogta ezt és én meg miért nem, ők miért jobbak mint én? Miért tudtad te és én miért nem? És ezeken a fázisokon fognak végigmenni, düh, szomorúság megbocsájtás, stb. valami ilyesmi...

És a realitás az, hogy ennek kell majd be gyógyulnia, nyilván közben lehet teszik a dolgukat, de attól még teljesen szét lesznek rombolva belül a fejükben.

Úgyhogy ne felejtsük el hogy ez nem csak egy átkozott popcorn, hanem ez egy nemzetről szól, talán a világ leghatalmasabb nemzetéről, a népéről, a gyógyulásról, a jövőbeli sorsukról. Ha nem gyógyulnak be a sebek rendesen, akkor nem lesz túl fényes a jövő a nemzet számára.

Úgyhogy én jól értem, hogy az elnök miért nem nyomta még meg a piros gombot,

és ennek kell tudatában lennünk, hogy egyikünk sincs a vezetőülésben,

nem mi ülünk ott és nem mi kapjuk a különféle jelentéseket mindenhonnan, nem ez a mi szerepünk, nekünk is megvan a szerepünk, de várjuk ki és meglátjuk.

Úgyhogy figyeljetek, nem tudom, hogy fogok-e még videót készíteni a nagy napig vagy utána egy darabig, nem tudom, hogy lesz-e internet, minden, amit mondtak nekem és amit ti is tudtok innen-onnan, jelentheti azt, hogy a történések a kommunikációs csatornákra is hatással lesznek!

És ne felejtsétek, nem használjuk a “10 nap sötétség” kifejezést, mert az egy sátáni kifejezés, ezt nem fogjuk használni, inkább mondjuk azt, hogy x nap amíg lehet nem lesz kommunikáció. Ha vannak érzékenyebb és sérülékeny barátaitok családtagjaitok, még ha nem is hisznek a mi nézeteinkben és abban amiben mi hiszünk, ha teheted, csekkold le őket, hogy minden rendbe van-e velük, amikor jön a változás 2/3/4/5 napig. Mivel ők nem fogják ezt érteni, hogy mi zajlik, miközben ti sokan éppen élvezitek a filmet, szurkoltok és eszitek a popcornt. De sokan ezek közül az emberek közül úgy döntöttek anno, hogy nem akarják ezeket a dolgokat megérteni és ezért nem rendelkeznek azzal a kiváltsággal, hogy tudják mi zajlik éppen. Szóval lesz itt egy esélyünk a gyógyulásra és nem csak az ujjmutogatásra, hogy “én megmondtam neked, hogy tévedsz, megmondtam, hogy hülye vagy, ha hallgattál volna rám, akkor rendbe lennél most!”, ez nem segít, ennél magasabban kell lennünk, úgyhogy azt kérem mindenkitől, legyen bármilyen országban is, hogy mutasson jó példát!

Számíts arra, hogy a legjobb dolgok fognak történni és álljunk készen egy olyan pozícióban, hogy mindent gyakorlatba kell helyeznünk!

Mert a másik alternatívát nem érdemes dédelgetni! Mert az Amerika végét jelentené, én ezt gondolom.

Persze az ország ott lenne, a tartalom ott lenne, de annak a kivetülése, amit a jelen pillanatban az Amerikai Egyesült Államok alatt értünk, azt többé nem lenne.

Tudtátok, hogy Biden csapata beavatása utáni első 100 napon át akarja írni az Alkotmányt? Persze hogy át akarják, ez volt a legfőbb ellenségük!

Úgyhogy a 100 napos terv egyik fő eleme - emiatt akarták kontrollálni a Szenátust és a Kongresszust, -szóval az egyik fő eleme, hogy átírják az Alkotmányt és az elnök rendelkezzen a totális hatalommal, totális hatalommal és hogy az Alkotmánynak ne legyen jogi ereje, olyan valamivé degradálódjon, amit betesztek a múzeumba és úgy beszéltek róla, hogy ez már a múlt.

Ezért nem szabad megengedni, hogy ez megtörténjen! Ezért a Trump körüli emberek és maga Trump is jól tudja, hogy ez egy végső harc, ez tényleg az!

Ennyi voltam mára, nézzük meg hogyan játsszàk ezt le, nincs már sok hátra, Isten áldjon benneteket és beszélünk hamarosan!

https://www.bitchute.com/video/AvWxL5dmJlPH/

Már az FBI is érdeklődik

 

Visszaadni a bio értelmét

Írta: Philippe Baqué

Húscsirkék istállója, friss paradicsom egész évben, szőlészet, ahol külföldi idénymunkásokat dolgoztatnak éhbérért… – igen, de bio! Azt a biót, ami eredetileg elvetette az iparosodott mezőgazdasági fejlődést és támogatta a kistermelőket, ma a hipermarketek polcain kínálják dömpingáruként. „Az ökoőrültek és a '68-asok átengedték a terepet a profiknak!” Így nyilatkozott 2009 júniusában egy szakember a Terres du Sud szövetkezettől, amely az intenzív biocsirke-tenyésztés bemutatására szervezett nyílt napot Lot-et-Garonne megyében. A szövetkezet által bemutatott „kulcsrakész” berendezések, állami támogatások és kedvezményes hitelek a meghívott mezőgazdászokat hivatottak elcsábítani. A mezőgazdasági ágazat óriásszövetkezetei, hogy ellássák a hipermarketeket, a vendéglátóipart és a közösségi étkeztetés szolgáltatóit, szorosan együttműködnek az „agro business” óriásvállalataival, és miközben a minden gyanún felül álló csirkéket tenyésztik, keményen rivalizálnak egymással. Az új európai szabályozás is megkönnyíti a helyzetüket, hiszen engedélyezték, hogy egy gazda akár 75 ezer biocsirkét termeljen évente, és a biotojást előállító gazdaságok méretét sem korlátozzák. Ezek a szövetkezetek megértették, hogy igencsak nyereséges üzletág az általuk korábban elítélt intenzív mezőgazdaság.  „A termelőket szigorú szerződés köti, és elveszítik minden autonómiájukat” – mondja Daniel Florentin, aki a Landes megyei Maïsadour szövetkezettel szerződött biocsirke tenyésztésre. „A termelők legalább húsz évre vannak eladósodva, és be kell szolgáltatniuk a terményük egészét a szövetkezetnek, amely átvételre kötelezi magát, de előre meghatározott ár nélkül. Ez valójában integrációs rendszer, épp olyan, amelyik a hagyományos intenzív tenyésztési ágazatokban is jellemző.” Franciaországban 1999 óta egészségügyi és környezeti problémák eredményeképp a bioélelmiszerek fogyasztása tíz százalékkal növekedik évente. 2009-ben, a válság ellenére, a biotermékek forgalma 19 százalékkal nőtt. Ez a sokáig marginális piac húzóágazattá vált, felkeltette a nagykereskedők érdeklődését: mára éves forgalmuk több mint 45 százalékát a biotermékek teszik ki. A folyamatos átalakulás ellenére Franciaországban a mezőgazdasági területeknek csak 2,46 százalékán folyt biotermelés 2009-ben. A fogyasztók igényeinek kielégítésére a piac vezető szereplői két megoldást választottak: a nagy mennyiségű importot és a biotermékek iparosított, intenzív mezőgazdasági technikáinak kifejlesztését. A biomezőgazdaság fogalma Európában született meg és bontakozott ki, válaszul a vegyszeres, produktivista mezőgazdaságra, amely a második világháború után terjedt el. A hatvanas évek elején biotermelő kisgazdák és fogyasztók hálózata hozta létre a Nature et Progrès egyesületet (Természet és haladás, N&P), amely aztán magához vonzotta azokat a városlakókat, akik a hetvenes években a földhöz való visszatérést választották. Az egyesület szoros kapcsolatot tartott különböző ökológiai és politikai mozgalmakkal is, például a nukleáris energiát ellenzők körével, illetve a gazda-munkás szakszervezet kezdeményezéseivel, amelyekből később a Confédération paysanne, a Parasztszövetség kialakult. A kilencvenes évektől a génmódosítás ellen fellépő szervezetek is csatlakoztak az ernyőszervezethez. Mindezen álláspontok összefoglalásaképpen a Nature et Progrès chartája olyan alapelveket fogadott el, mint a mesterséges termékek elutasítása, a természetes termelés és feldolgozás, a sokszínűség, a vetésforgók alkalmazása, a termelők függetlensége, megújuló energiaforrások használata, kisparaszti gazdaságok támogatása, a nagybani vetőmagok elutasítása és az élelmiszerellátás függetlenségének támogatása. Az értelmes fogyasztás és az emberi kapcsolatok újjáélesztése érdekében a biotermékek eladása a helyi piacokon, vásárokon és csoportos vásárlások során zajlott, amelyből aztán megszületett a Biocoop kereskedelmi hálózat. A Nature & Progrès chartát vette alapul aFédération internationale des mouvements d'agriculture biologique (Ifoam, Bio Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége) chartája is, amelyet 1972-ben fogadtak el, és amely a mezőgazdasági elvárásokon kívül ökológiai, társadalmi és humanista célokat is megfogalmazott. Ezen a piacon a közvetítők uralkodnak Mindazonáltal ennek a fajta gazdálkodásnak a paraszti és társadalmi mozgalma nehezen találta meg az egyensúlyát. A nyolcvanas években a Nature & Progrès célkitűzéseit hivatalosan is elismerték, de vagy tíz-tizenöt különböző mozgalom is létezett mellette, és ezek is megfogalmazták saját célkitűzéseiket. 1991-ben Brüsszel ezt a fejetlenséget látva egységes célkitűzést vezetett be az Európai Unió egészére, kötelező érvénnyel. Ennek franciaországi végrehajtása során született meg a francia nemzeti AB (Agriculture Biologique,Biogazdálkodás) védjegy. A védjegy kiadásának ellenőrzésével megbízott kereskedelmi és magán minőségbiztosítási cégek a korábbival homlokegyenest ellenkező gyakorlatot követnek: régebben a termelők, fogyasztók és feldolgozók közösségi bizottságai végezték a minősítést. Ennek következtében a Nature & Progrès súlyos krízisen esett át. Sok tag úgy határozott, hogy bojkottálja a védjegyet. Mások a tanúsítvánnyal rendelkező biopiac gyors sikerét kihasználva elhagyták az egyesületet. „A tanúsítvány előnyben részesítette a szabályozást a szolidáris közösségi hálózatok rovására” – állítja Jordy Van Den Akker, a Nature & Progrèskorábbi elnöke. „Azok az ökológiai és társadalmi célok, amelyeket a bio mint érték hordoz, ebben az új rendszerben már nem hozhatók kapcsolatba a gazdasági célokkal. A védjegy és az uniós szabályozás lehetővé tette a nemzetközi piac kialakulását: a termékek szabad áramlását, a kereskedelmet és a konkurenciát. A mi értékeink és céljaink azonban elvesztek ebben a rendszerben.” A 2009. január 1-jén életbe lépő új európai szabályozás többek között megengedi a biotermékekben 0,9 százalék génmódosított összetevő jelenlétét, és a vegyszermaradványokkal kapcsolatban is sok kivételt tesz. „A bio teljességgel összeegyezhetetlen a génmódosítással” – mondja válaszképpen Guy Kastler, Hérault megyei tenyésztő, N&P-aktivista. „Mi továbbra is a 0 százalék GM-et tekintjük alapnak! Az új szabályozás pusztán bizonyos szabványokat határoz meg, de nem törődik többé a mezőgazdasági termelés gyakorlatával. Átbillent a mérleg: a végtermékben kimutatható maradványértékeket ellenőrzik, és nem a termelési és tenyésztési eljárásokat. Így nyitva áll a kapu az ipari biotermelés elterjedése előtt.” A mezőgazdasági szövetkezetek kulcsszerepet játszanak a folyamatban. Különösen a szárnyasok általuk előállított és forgalmazott takarmánya jóvoltából nőtt meg jelentősen a haszonkulcs. A régi francia szabályozás előírta a biotenyésztőnek, hogy az állatok takarmányát legalább 40 százalékban a saját földjén termelje meg. Ez a kapocs a földhöz már nincs jelen az új európai szabályozásban. A tenyésztő a takarmány egészét a szövetkezettől veszi meg, és az egyik fő összetevő a szója. 2008-ban Franciaországban a biocsirke-tenyésztés 17 százalékkal nőtt, a szójatermelés pedig 28 százalékkal csökkent. A jóval olcsóbb import szója betört a piacra. Kínából a Terrena szövetkezet leányvállalata szójadarát hozott be Franciaországba. 2008 novemberében 300 tonnányit hívtak vissza a piacról, mert jelentős mennyiségben találtak benne mérgező melanint. A vállalat azóta nem kereskedik a kínaiakkal, de a nyugat-franciaországi biocsirkék táplálékát továbbra is a nemzetközi piacon veszi meg, ahol az árutőzsdei alkuszok határozzák meg a dolgok alakulását. A takarmány eredetét, összetételét és a termelés körülményeit jótékony homály fedi. Az Olaszországban vásárolt bioszója pedig – amelyet akár Romániában vagy Lengyelországban is termeszthetnek – a brazil bioszója vetélytársa. A brazil szóját egyrészt Paraná állam kistermelői szállítják – akik a nagy exportvállalatoktól függenek, mint például a Mato Grosso –, vagy pedig a bio fazendák,ahova a tulajdonosok nem engedik be a sajtót, és amelyek akár ötezer hektáros óriásbirtokokon gazdálkodnak. Paraná állam élen jár az amazonasi esőerdők kiirtásában. A franciaországi WWF szerint Dél-Amerikában évente mintegy 2,4 millió hektárnyi esőerdő tűnik el, közvetlenül vagy közvetve a szója miatt. Ennek ellenére a bioszója védjegyeit úgy adják ki, hogy nem kell igazolni, még látszatra sem, hogy ehhez a pusztításhoz a termelő nem járult hozzá. Az óriásszövetkezetek tevékenységei között a biogazdálkodás nem meghatározó, viszont a biopiacon ők játsszák a főszerepet. A Terrena felvásárolta a vezető francia biocsirke-tenyésztőBodin vállalatot; a Le Gouessant szövetkezet birtokolja immár az Union française d'agriculture biologique-ot (Francia Biomezőgazdasági Unió); az Euralis szövetkezet maghatározó tulajdonosa az Agribio Unionnak... Számos biogazdálkodást támogató regionális szakmaközi szervezet és majdnem az összes mezőgazdasági kamara – amelyek egyre inkább érdeklődnek a biomezőgazdaság elterjesztése iránt is – a szövetkezetek befolyása alatt van. Az európai szabályozás franciaországi végrehajtását biztosító Institut national des appellations d'origine(INAO, Nemzeti Eredetmegállapító Intézet) vezetője pedig nem más, mint Michel Prugue, aMaïsadour szövetkezet elnöke, amely többfajta génmódosított vetőmaggal is kereskedik... Ezek a mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek nem utasítják vissza a vegyszerek intenzív felhasználását a hagyományos mezőgazdaságban, szoros kapcsolatban állnak a génmódosítás óriásvállalataival. A Maïsadour szövetkezetnek közös vetőmagtermesztő leányvállalata van aSyngentával Maïsadour-Semences néven, amely a Novartis agrokémiai tevékenységének utóda. A Maïsadour-Semences-nak a világ legkülönbözőbb országaiban vannak termelőegységei. A mezőgazdasági óriásszövetkezetek nyeresége egyre inkább függ a génmódosított termékek piacától. A GM-szektorban érdekelt szövetkezetek növekvő befolyása kétségkívül nem független az Európai Bizottság döntésétől sem, amely 0,9 százalékban határozta meg a génmódosított alapanyagok határértékét a rendületlenül biónak nevezett termékekben, jóllehet az Európai Parlament ellenezte ezt a döntést. Franciaország az összes elfogyasztott biogyümölcs és -zöldség 60 százalékát importálja. AProNatura az egyik vezető vállalat mind a hipermarketek, mind a bioszaküzletek nagybani ellátásában. Ez a délkelet-franciaországi cég kevesebb mint tíz év alatt megtízszerezte a forgalmát, és magába olvasztott négy másik vállalatot. Termékeik egynegyede származik Franciaországból, a többit importálják Spanyolországból (18 százalék), Marokkóból (13 százalék), Olaszországból (10 százalék) és még vagy negyven másik országból. A ProNatura volt az első olyan cég, amely szezonon kívül forgalmazott biogyümölcsöket és -zöldségeket. Mindez nem gátolja meg Henri de Pazzis-t, a ProNatura alapítóját, hogy a föld, a környezet, a termelő és a fogyasztó tiszteletét hangoztassa. Pedig a nagykereskedelmi cégek diktálta gyakorlat igencsak távol áll ezektől az elvektől. „Ezek a vállalatok ugyanazt a felvásárlási mechanizmust alkalmazzák a biokereskedelemben, mint a hagyományos mezőgazdasági szektorban” – magyarázkodik de Pazzis. „A versenyt támogatják agresszív módon. Néhány termékünket leminősítették, mivel más szállítók a miénknél jóval alacsonyabb árat ajánlanak.”Ebben az árháborúban, amelyben a ProNatura és más import-export vállalatok is részt vesznek, nincs helye a környezet tiszteletének, a társadalmi céloknak és a termelők és fogyasztók érdekeinek. Ugyanazok a módszerek, de biovédjeggyel A ProNatura immár 12 éve importálja a spanyol Bionest által termelt bioepret. A Bionestkét vezetőjének, Juan és Antonio Solterónak ötszáz hektárnyi üvegháza van Huelva régióban, amelyek ránézésre semmiben sem különböznek attól a több ezer üvegháztól, amelyekben hagyományos termelés folyik. A különösen környezetszennyező, a kétkezi munkást kizsákmányoló monokultúrás epergazdálkodás üvegházai sorakoznak a kizsákmányolt földön. Mint sok más gazdálkodás, a Bionest is a Doñana nemzeti park területén fekszik, amely a világörökség része.  A spanyolországi WWF szerint az üvegházak többé-kevésbé illegálisan szaporodnak a park területén, és súlyos terhet rónak a környezetre, elsősorban a vízkészletet fenyegetik. A Bionest sem tartja tiszteletben a biodiverzitást (a néhány eperfajta termesztése ugyanannyira pusztítja a sokszínűséget, mint a konvencionális termesztés), monokultúrás gazdálkodást folytat, és műtrágyát juttat a növényekbe cseppenként adagoló öntözőrendszerrel. Termesztési módszerei sem különböznek az Huelva régióban található többi konvencionális üvegházéitól. Ám a szabályozás által megengedett vegyszerfelhasználás biztosítja számukra a biovédjegyet. A betakarításkor a Bionest százával alkalmaz románokat, lengyeleket, filippínókat, különösen létbizonytalanságban élő nőket. A téma különösen érzékeny, ezért a Bionesttulajdonosai elutasítanak minden sajtómegkeresést. A nőket minden évben a hazájukban toborozzák, majd a spanyol munkáltatói szövetségek határozott idejű vízumával és szerződésével közvetlenül érkeznek Spanyolországba. Nem ismerik a jogaikat, így teljesen ki vannak szolgáltatva a munkaadóiknak, akik kedvük szerint zsákmányolják ki őket. Francis Prieto, a spanyol Sindicato de Obreros del Campo (SOC, Mezőgazdasági Munkások Szakszervezete) helyi tagja váratlanul meglátogatta a Bionest eperszedőit: a dolgozók teljes elszigeteltségben élnek az üvegházak között, és szigorú szabályrendszer szabja meg az életüket: látogatási tilalom, ellenőrzött kijárás és az útlevelek elkobzása. „Ezeket a nőket terrorban tartják a munkaadók –magyarázza Francis Prieto –, ugyanúgy kizsákmányolják őket, mint Huelva hagyományos epertermesztésben dolgozó többi szezonmunkását. A munkakörülmények különösen nehezek.” A Bionest példája nem egyedülálló Andalúziában. Almería közelében az AgriEco 160 hektárnyi üvegházban termel, szerel ki és forgalmaz 11 ezer tonna „biozöldséget”: paradicsomot, paprikát és uborkát szeptember és késő június között. Az üvegházak csúcstechnológiával vannak felszerelve, az anyagfelhasználás „bio” minősítésű, a szezonmunkások pedig románok és marokkóiak. Miguel Cazorla, a barátságos és mosolygós vezető büszkén beszél terveiről. A vállalat sikeres és tovább terjeszkedik. Nagy kamionok hada szállítja Európa minden bevásárlóközpontjába és bioboltjába az AgriEco zöldségeit a tél elejétől kezdve, éles versenyben az olasz, marokkói, izraeli üvegházakban termelt biozöldségekkel. A mediterrán országok kereskedelmi háborújából a közvetítők, a kereskedők szedik meg magukat. Távol a bioipar visszásságaitól az andalúz sierrán, Cadixban működik a La Verdemezőgazdasági kisszövetkezet, amely a nyolcvanas években alakult egykori napszámosokból, akik a földek megszerzéséért harcoltak állhatatosan a Franco-éra végén. Jelenleg hat család termel itt zöldséget, gondoz gyümölcsfát és tart néhány tehenet meg birkát tizennégy hektáron. Terményeiket Andalúziában értékesítik a Pueblos Blancos nevű szövetkezeten keresztül, amely huszonkét kis biotermelőt és -szövetkezetet csoportosít. „Az elsők között köteleztük el magunkat a biogazdálkodás mellett” – mondja Manolo Zapata. „Összhangban maradtunk a szüleink és nagyszüleink által folytatott mezőgazdasági gyakorlattal és saját felfogásunkkal is. Ha a biogazdálkodás nem szolgálja a méltányosság, az igazságosság, az autonómia és a szuverén élelmiszerellátás elvét, akkor semmi értelme. A minősítő szervek és védjegyek pedig nem segítenek minket. Egy termelőre, ha fenntartja a biodiverzitást, és több fajtát is termel, sokkal súlyosabb adót vetnek ki, mint arra, aki intenzív monokultúrás termelést folytat.” Mivel a La Verde nyilvánosan is leleplezte a fő spanyol minősítő szerv, az Andalúz Ökológiai Termelési Bizottság (CAAE) gyakorlatát – röviden szólva, a biobiznisz nagyvállalatainak szinte korlátlan támogatását –, egymást érték az ellenőrzések a kisszövetkezetben. Noha a La Verde tagjai alapították a legfontosabb paraszti vetőmagbankot Spanyolországban, amely lehetővé teszi, hogy ők és a környék kistermelői is a hagyományos vetőmagokból termeljenek, most mégis a megtorlástól félnek. „Vannak bizonyos törvények és normák, amelyek elnyomják a vetőmagtermelés ősi jogát, és megakadályoznak minket, hogy az általunk megőrzött régi fajták minősítést kaphassanak.”A biogazdálkodás európai szabályozása előírja, hogy a termelő kizárólag bio minősítésű vetőmagot használhat. Ha ilyen nincs, vissza kell térni a piaci engedéllyel rendelkező hagyományos vetőmagokhoz. „Jelen pillanatban minden legális, de ha holnap betiltják a vetőmagjainkat, kénytelenek leszünk a Monsanto által kínált «bio» vetőmagot termeszteni.”A La Verde tagjai kilátásba helyezték, hogy nem kérnek többet a biominősítésből, követve a Nature & Progrès néhány gazdájának példáját. Tiltakozás a biobiznisz ellen A La Verdéhez hasonló esetek egyre sokasodnak mostanában Kolumbiában, Bolíviában, Brazíliában, Indiában, Olaszországban, Franciaországban... A biobiznisznek való ellenállás világszerte szerveződik. Egyre több paraszt, falusi közösség és termelői kisszövetkezet kel a paraszti gazdálkodás védelmére, fenntartva az agro-ökológiai termesztés régi módszereit, az emberi léptékű termelést és kereskedelmet. Ezzel együtt jár a biodiverzitás és az élelmiszer-szuverenitás tiszteletben tartása. Sokan visszautasítják a biovédjegyet és a részvételi garanciális rendszert gyakorolják, amelynek alapja a termelő és fogyasztó közötti csere- és bizalmi kapcsolat. A hagyományos kistermelői vetőmagok védelmére hálózatok alakultak, és nyíltan követelik, hogy a törvények és előírások ne tiltsák, hanem támogassák a termelők jogát saját vetőmagjaik termesztésére és eladására. Franciaországban a Szövetség a paraszti mezőgazdálkodás fenntartásáért (Amap), amely a piac kikerülésével közvetlen kapcsolatot teremt a termelő és fogyasztó között, olyan sikeres lett, hogy a kínálat nem elégíti ki a keresletet. A Terre de Liens szövetkezet fiatal biogazdálkodók részére gyűjt nagy sikerrel szolidaritási alapon. Az európai szabályozástól való eltávolodás jegyében a Franciaországi Régiók Biotermelési Országos Szövetsége (FNAB)megalkotta a Biocohérence új márkanevet, amely mintegy kiegészítésképpen szerepelne a hivatalos tanúsítvány mellett. A márka megszerzéséhez szigorú követelményrendszernek kell megfelelni, és ismét az Ifoam által 1972-ben lefektetett alapelveket veszik figyelembe. A hivatalos szabályozási rendszertől teljesen elkülönülve a Nature & Progrès a saját előírásai és elvárásai szerint működik tovább, amelyek garantálják a paraszti biogazdálkodás hagyományos minőségét. A termelők, az élelmiszerfeldolgozók és a fogyasztók talán elfogadják és elfogadtatják azokat a társadalmi és ökológiai értékeket, amelyek jegyében a biotermelés valaha indult. Ha nem teszik, a bio jövője megkérdőjeleződik. Vajon a bio továbbra is csak a piac egyszerű oldalága marad, kiszolgáltatva a gazdasági liberalizmusnak? Vagy újra húzóágazattá válik a liberalizmus alternatívájaként? A szerző újságíró, a 2011 végén megjelenő De la bio alternative aux dérives du « bio »-business, quel sens donner à la bio? [A bioalternatívától a „biobiznisz” sikeréig, avagy milyen értelmet kapjon a bio?] című könyv projektjének koordinátora – lásd: www.alterravia.comhonlapot. Fordította: Illés Katalin

Líbia

Néhány tény (amit a média soha nem közöl) a "vérszívó szörnyeteg diktátorról" Kadhafiról, aki "terrorizálja" a saját embereit és Líbiát:

- A líbiai állampolgárok kamatmentes hitelt kaptak.
- A diákok az átlag fizetését kaphattak annak a szakmának amit tanultak.
- Ha valaki nem kap munkát, az állam teljes fizetést ad neki, mintha dolgozna.
- Új házasok öröklakást vagy házat kaptak ingyen.
- A világ bármely egyetemere beiratkozhat valaki, az állam fizetett neki 2.500 eurót, plusz teljes ellátást, és egy kocsit.
- A kocsik gyári áron kerültek eladásra. 

- Líbia nem tartozik senkinek egy centtel se. Nincs adóssága.
- Ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás.
- A lakosság 25%-nak egyetemi végzettsége van.
- Az utcákon nincsenek koldusok és hontalanok.(legalább is a bombázásokig nem voltak)
- 15 cent egy kenyér.

Kadhafi nem egyezett bele az IMF és a Világbank magas kamatú hiteleibe. Más szóval, Líbia FÜGGETLEN VOLT ! 

Ez az igazi oka a Líbia elleni háborúnak. Lehet, hogy diktátor volt, de ez nem az USA dolga.

Endgame - Pszichopatológia

Hogyan lehet az, hogy az egész dicsőített technológiai fejlődésünk – maga a Civilizációnk – olyan, mint egy balta egy pszichopata bűnöző kezében?

Albert Einstein

Amint a civilizáció először pszichológiailag és társadalmilag (és szemléletileg) alakítja az élőt holttá, és csak aztán fizikailag – ha egy fában a pénzt látjuk, akkor az erdőtlenítés elkerülhetetlen – így a civilizációt hasonló sorrendben kell visszafordítani, először pszichológiailag és társadalmilag (és látásmódban), és aztán fizikailag. Ha tudunk segíteni az embereken, hogy a fákban ne csak pénzt lássanak, akkor nem kellene oly keményen harcolnunk az erdőtlenítés megállításáért. Talán egyáltalán nem kellene harcolnunk. Természetesen ugyanez igaz a nemi erőszakot elkövetőkre, és más visszaélőkre: ha el tudnánk érni, hogy a nőket nőnek lássák, és ne egy használható tárgyként, akkor sokkal kevesebb nőt erőszakolnának meg. Ez igaz mindenkire, aki jogosultnak érzi magát valamire, a kizsákmányolás minden fajtájára minden kizsákmányoló által. Ha meg tudjuk változtatni a látásmódjukat, a viselkedésük is megváltozik.

De két probléma is van ezzel. Az egyik, hogy nincs rá idő. A foltos baglyok és márványos törpelummák ezen pillanatban is pusztulnak és nincs időnk, hogy megváltoztassuk Charles Hurwitz látásmódját [a Pacific Lumber vezérigazgatója]. Mégha lenne is, akkor utána meg kellene változtatnunk a helyére kerülő következő emberét is, mert Hurwitzot nagyon gyorsan kirúgnák, ha nem a profit maximalizálásával törődne. Bár tudom, hogy az elmék és szívek megváltoztatása rettentően fontos, főleg a fiatalok esetében (ezért is írtam könyvet az oktatásról), de azt is tudom, hogy ha csak erre várunk, a világ nagyrésze halott lesz, mielőtt ezek a gyerekek felnőnének (de ha feltesszük, hogy elég erős, meggyőző és széleskörűen tudnánk hatni, hogy begyógyítsuk a molesztálások, ipari oktatás, reklámok, stb. hatását az összes gyerekben, és elég erősek lennénk, hogy ezt a változást most azonnal előidézzük, akkor miért nem megyünk, és romboljuk le a gátakat mi magunk?).

A második probléma az, hogy ha lenne is időnk, nem lehet mindenkit meggyőzni. Emlékezzünk a majmokra, akik maradandóan megőrültek az izolált felnevelésüktől. [Állatkísérlet, a majmokat bármilyen élő környezettől teljesen elzárva táplálták. Az ilyen majom-anya földhöz csapdosta újszülöttjét, mert nem tudta mit kellene vele csinálnia.] Emlékezzünk a partnerüket bántalmazók visszaesési arányára. [Néhány kivételtől eltekintve, amikor az illető belátja a saját kegyetlenségét, a bántalmazó emberek viselkedésmódját nem lehet megváltoztatni.] Ami még ennél is rosszabb, a pszichopatákat, akik kultúránkat irányítják, a társadalom jutalmazza antiszociális, valójában pszichopata döntéseikért. Charles Hurwitz nagy jutalmat kap azért, hogy elpusztítja Dél-Kalifornia fenyőerdőit. E kultúra keretei között hülye lenne megváltoztatni a viselkedését. Természetesen ez igaz minden visszaélőre.

***

A pszichopata szót használtam Charles Hurwitz és a kultúránkat vezető többi ember jellemzésére. Nem alaptalanul. [Bár a pszichológiai és pszichiátriai iparban a szociopata kifejezés terjedt el a pszichopata helyett lényegében ugyanazon jelentéssel. Azért választom a pszichopata szót, mert a köznyelvben még mindig ez az ismertebb.] A pszichopatát úgy definiálhatnánk, mint egy olyan egyén, aki megbánás nélkül okoz szándékos kárt: „Az ilyen emberek impulzívak, érzéketlenek mások igényei iránt, képtelenek belátni tetteik következményeit vagy hosszú-távú célokat követni vagy elviselni a frusztrációt. A pszichopata egyént a bűntudat és szorongás érzésének teljes hiánya jellemzi, amelyeket egy antiszociális cseledet normális esetben kiváltana.” Dr. Robert Hare, aki régóta tanulmányozott pszichopatákat, kifejtette, hogy „a pszichopata legveszélyesebb jellemzői a majdnem teljes érzéketlenség mások jogai iránt, és a hajlam a kizsákmányoló és erőszakos viselkedésre. A pszichopaták megbánás nélkül elbájolnak, majd kihasználnak másokat a saját javukra. Hiányzik belőlük az empátia és felelősségtudat, és manipulálnak, hazudnak, becsapnak másokat senki más érzéseivel nem törődve.” Hare azt is kijelenti, hogy „túl sok emberben van meg a képzet, hogy a pszichopaták általában gyilkosok vagy bűnözők. Az átlagember nem elég tájékozott ahhoz, hogy átlásson a szociális sztereotípiákon, hogy megértse, hogy pszichopata lehet egy vállalkozó, politikus, vezérigazgató, vagy más sikeres egyén, aki valószínűleg sohasem lát börtönt belülről.”

Válogathatunk a definíciók közül. Mind fennáll Hurwitzra, a nagyvállalatokra és vezetőikre, és általában társadalmunk vezetőire.

***

A mai New York Times-ban megjelent egy cikk „Rossz (és jó) hírek a sarkvidéki melegedésről” címmel. Így kezdődik: „Évtizedes sarkköri klímakutatások első alapos összegzése alapján a régió nagymértékű változásokon megy keresztül, többek közt visszahúzódnak a gleccserek és fagyott tengerek, olvad az örökfagy, változásnak a tengeráramlatok és légmozgások, és ezek nagy valószínűséggel ártanak a helyi közösségeknek, az állatvilágnak és gazdasági tevékenységeknek, miközben néhány előnyt is nyújtanak.”

Előnyök? Ezek lennének: „A változások lehetséges pozitív hatásai közt van a jósolt növekedés a tengeri halállományban, és bizonyos terülteteken jobb körülmények alakulhatnak ki a mezőgazdálkodás és az erdőgazdálkodás számára, valamint nagyobb területen hozzáférünk a sarkvidéki vizekhez. [A halállományról szóló rész természetesen képtelenség] Az ottani tengerfenék kőolaj- és földgáztartalékai, amit eddig vastag jégréteg fedett, hamarosan kitermelhetőek lesznek, és a jégmentes kereskedelmi utak Szibériába nyaranta jelentősen csökkenthetik a szállítási utat Európa és Ázsia között.”

Ilyen „előnyökről” beszélni a természeti világ kárára őrültség: a fizikai valóságtól való elszakadtság jele.

***

A globális felmelegedés sokkal rosszabb is lehet, mint bármelyikünk félelmei. Nem tudom ezt jobban érzékeltetni, mint John Atcheson a Baltimore Sun-ban: „Természetes úton létrejött üvegházhatású gázok hatalmas mennyiségben vannak az északi jeges talajba és a tengerfenékbe zárva. Ezek a klarátoknak nevezett jegek 3000-szer annyi metánt tartalmaznak, mint amennyi a légkörben van. A metán a széndioxidnál több mint 20-szor erősebb üvegházhatású gáz.

„Most jön az ijesztő rész. Néhány fokos hőmérséklet-emelkedés elegendő lenne ahhoz, hogy ezek a gázok elkezdjenek felszabadulni a légkörbe, ami tovább emelné a hőmérséklet, ami még több metánt szabadítana fel, tovább melegítve a Földet és az óceánokat, és így tovább. 400 gigatonna metán van a fagyott sarkköri tundra alatt – elég hogy elindítsa ezt a láncreakciót – és az Arctic Council [világszínvonalú klímatudósok csoportja, akik a globális felmelegedés legjobb megértésén dolgoznak] által jósolt felmelegedés elég ahhoz, hogy megolvassza a klarátokat, és kiengedje ezeket a gázokat a légkörbe.

„Ha egyszer beindul, ez a körfolyamat a globális felmelegedés olyan szintjét érheti el, amelyről még a legpesszimistább világvége-hirdetők sem beszélek.

„Ez egy hisztérikus környezetvédők által kiagyalt apokaliptikus fantázia lenne?

„Sajnos, nem. Erős geológiai bizonyítékok vannak rá, hogy valami hasonló már legalább kétszer megtörtént.

„Ezen katasztrófák közül a legutóbbi körülbelül 55 millió éve történt, amit a geológusok Paleocén-Eocén Hőmérsékleti Maximumnak neveznek (angol rövidítés: PETM), amikor a metánkitörés hirtelen felmelegedést és masszív kihalásokat okozott, több mint 100000 évre megbolygatva a klímát.

„E katasztrófák ükapja 251 millió éve történt, a permi időszak végén, amikor metánkitörések majdnem minden életet eltöröltek a Földön. A kövületekben megjelenő halfajok 94 százaléka hirtelen eltűnt, ahogy az oxigénszint lezuhant, és az élet a kihalás szélén táncolt. A következő 500000 évben néhány fajnak sikerült megerősödnie az ellenséges környezetben. 20 és 30 millió év közötti idő kellett hozzá, hogy a legelemibb korallok újratelepedjenek, és az erdők újranőjenek. Néhány területen több mint 100 millió év alatt állt csak helyre az ökoszisztémák előző egészséges diverzitása.”

Emlékeztess megint a globális felmelegedés előnyeire.

Emlékeztess, hogy miért is nem használunk minden szükséges eszközt – és úgy értem bármely és minden eszközt – hogy ezt megakadályozzuk.

***

Hányszor kell még elmondani: A globális felmelegedés sokkal rosszabb is lehet, mint bármelyikünk félelmei. Egy másik cikk: „Kutatók egy új és esetlegesen pusztító veszélyt találtak az ipar és közlekedés által előállított széndioxid hatalmas mennyiségében, amelyek máris klímaváltozással fenyegetik a bolygót.

„Arra figyelmeztetnek, hogy a világ óceánjait gyorsan elsavasítja, amint feloldódik a tengervízben, hatalmas mennyiségű tengeri életformát veszélyeztetve. Az óceán elsavasodása [amint a feloldódott széndioxid a vízzel reagálva szénsavat alkot] kiirthatja a mikroszkopikus planktonokat, ami a tengeri tápláléklánc legalja, és így egyenesen végzetes következménye lehet a kagylókon át az emberek által is fogyasztott halfélékre is, mint a tőkehal. Máris komoly hatással van az olyan organizmusokra, mint a korallok, és megkérdőjelezi a korallzátonyok jövőjét.”

Emlékeztess még egyszer a globális felmelegedés előnyeire.

Emlékeztess, hogy miért is nem használunk minden szükséges eszközt – és úgy értem bármely és minden eszközt – hogy ezt megakadályozzuk.

***

A pszichopatológia működésben.

A tudósok végre felfedezték, hogy a madarak intelligensek. Egy New York Times-beli cikk szerint: „A mai Nature Neuroscience Reviews-ban madártudósok egy nemzetközi csoportja úttörő felfedezésről számol be. Majdnem minden hibás, amit az anatómiai könyvek a madarak agyáról írnak, mondják. Az madáragy van olyan komplex, rugalmas és találékony, mint bármely emlősagy, állítják, és ideje lenne egy jobb nevezéktant bevezetni, amely jobban tükrözi a madár- és emlősagyakról szerzett legújabb ismereteket.”

Eddig rendben volnánk. Természetesen nincs szükségünk tudósokra, hogy megmondják nekünk, hogy a madarak intelligensek: a madarak maguk is jó munkát végeznek, ha csak figyelünk rájuk.

Ez a felfedezés, hogy a madarak intelligensek, Dr. Peter Marler szerint egy forradalom része. Ismét, eddig rendben volnánk. De az ő forradalma nem azonos az enyémmel. Itt az övé: „Úgy gondolom, a madarak le fogják cserélni a fehéregeret, mint a funkcionális neuroanatómia tanulmányozásának leghasznosabb alanyát.”

Lássunk tisztán: miután a tudósok hosszú évek után rájöttek arra, amit mindvégig tudhattak volna, hogy a madarak valójában tudatos, intelligens, komplex lények, az első hajlamuk az, hogy kínozzák őket.

Ez a pszichopatológia lényege. Ez a civilizáció lényege.

***

Amint korábban végigmentem a visszaélők jellemzőin és bemutattam, hogy a kultúra egészére is teljesülnek, szeretném megtenni ugyanezt a pszichopaták tulajdonságaival is, csak sokkal rövidebben. Ezen karakterisztikák a WHO által kiadott ICD-10 Elmebetegségek és Viselkedészavarok Osztályozása című dokumentumban szerepelnek (Geneva, 1992), az F60.2 szekcióban a disszociális (antiszociális) személyiségzavarról:

A: Hideg érzéketlenség mások érzései iránt.

B: A társadalmi normák, szabályok és kötelezettségek iránti felelősség és tisztelet mély és állandó hiánya.

C: Képtelen kapcsolatokat hosszútávon fenntartani, bár nem esik nehezére kialakítani őket.

D: Nagyon alacsony frusztráció-tűrés, ami könnyen agresszióhoz, erőszakhoz vezet.

E: Képtelen bűntudatot érezni és tanulni a tapasztalataiból, főként a büntetésből.

F: Feltűnő hajlandóság, hogy másokat hibáztasson vagy hihető racionalizációkat adjon a viselkedésére, ami miatt összeütközésbe került a társadalommal.

Felteszem látható, hogyan teljesülnek ezek a kultúránkra általában, és az ezt irányító emberekre.

Hideg érzéketlenség mások érzései iránt. Hova is nézzünk? Törődtek-e valaha a civilizáltak az őslakosok érzelmeivel, akik földjét ellopták? Mi a helyzet a félmillió iraki gyermekkel, akiknek a haláláról Madame Albright úgy nyilatkozott, hogy egy olyan ár, amit a hatalmon lévők hajlandóak megfizetni?

Hányszor hallottuk, hogy semmilyen érzelemnek nincs helye a tudományos kutatásban? Hányszor hallottuk, hogy semmilyen érzelemnek nincs helye a kemény anyagiakról szóló döntésekben?

Nem csak nem vesszük figyelembe a kultúránk által elpusztítottak érzelmeit, hanem a legtöbb esetben „tudományosan” tagadjuk is ezek létezését. Vannak a vágóhídra terelt csirkéknek érzelmeik? Mi van a sertésekkel? A majmokkal, akiket élveboncolnak? Mi van a fákkal? A folyókkal? Kövekkel? A kultúra nem csak „hideg érzéketlenséget” mutat mások érzései iránt, hanem az érzelmek létezését is tagadja.

Továbbá a társadalmi normák, szabályok és kötelezettségek iránti felelősség és tisztelet mély és állandó hiánya. Természetesen a civilizáltak folyamatosan felelőtlenek: nem tudom, mi lehetne felelőtlenebb a bolygó megölésénél. Tehát az egyik rész teljesül, de mivel az adott társadalom teljes egészében ebben a zavarban szenved, nem használhatjuk saját normáit, szabályait és kötelezettségeit ítélkezésünk alapjául. Ez olyan lenne, mint ha azt kérdeznénk, hogy Ted Bundy vajon a saját normái, szabályai és kötelezettségei alapján viselkedett-e. És mik a társadalmunk normái, szabályai és kötelezettségei? Normák: a nők megerőszakolása, gyerekek bántalmazása, földterületek letarolása. Szabályok: törvények, amelyeket a hatalommal bírók hoznak, hogy fenntarthassák saját hatalmukat. Kötelezettségek: annyi hatalmat szerezni, amennyi csak lehetséges, és sose megszegni e könyv negyedik premisszáját; tehát mindig – mindig – megvédeni a visszaélőket és a kizsákmányoló társadalmi rendszereket.

De nézzük távolabbról, és beszéljünk arról, mik a bolygónkon való fenntartható életmód normái, szabályai és kötelezettségei: például az alapvető ragadozó-zsákmány kapcsolat, legalább annyit visszaadni a földterületnek, mint amennyit elveszel, és a hosszútávú emberközi és fajközi kooperatív berendezkedés. Őslakosok tömegeiről olvastam, akik azt mondták, hogy nem értik a civilizáltakat, mert a civilizáltak megszegik az élet minden szabályát. Emlékezzünk Sauk Makataimeshiekiakiak (Fekete Sólyom) szavaira: „Egy Indián, aki olyan rossz lenne, mint egy fehér ember, nem élhetne közöttünk; halálbüntetést kapna, és a farkasok falnák fel. A fehér emberek rossz tanítók; hamis álcákat hordanak, és hamis üzleteket kötnek; a szegény Indián arcába mosolyognak miközben átverik; kezet fognak velük, hogy megnyerjék őket, hogy leitathassák és megcsalhassák őket, és tönkretegyék feleségeiket. Megmondtuk nekik, hogy hagyjanak minket békén; de jöttek utánunk és körülfogtak mindet, mint egy kígyó. Az érintésük is mérgező. Nem vagyunk biztonságban. Veszélyben élünk. Olyanokká válunk, mint ők, álszentekké és hazudozókká, házasságtörőkké, lusta disznókká, csak locsogó és nem dolgozókká.”

Továbbá a pszichopata képtelen kapcsolatokat hosszútávon fenntartani, bár nem esik nehezére kialakítani őket. Mennyi ideje van e kultúra ezen a kontinensen? Én Tolowa földön élek, a Tolowák legalább tizenkétezer éve éltek itt (ha a tudománynak hiszel, és az idők kezdete óta, ha a Tolowáknak). Tartós kapcsolatban éltek emberi és nem-emberi szomszédaikkal. Mi nem. Nehéz tartós kapcsolatot fenntartani azokkal, akiket kizsákmányolsz.

A pszichopatáknak nagyon alacsony a frusztráció-tűrése, ami könnyen agresszióhoz, erőszakhoz vezet. Hányszor szállt meg az USA más országokat? Hány őslakost mészároltak le a civilizáltak? Milyen kevés kifogás elég mindig ehhez az agresszióhoz?

A következő tulajdonság, hogy képtelen bűntudatot érezni és tanulni a tapasztalataiból, főként a büntetésből. Mennyi bűntudatot érez Charles Hurwitz az ősi fenyőerdők kiirtása miatt? Miután erdőtlenítették a Közel-Keletet, a Földközi-tenger térségét, Nyugat-Európát, a Brit szigeteket, Írországot, Észak- és Dél-Amerika nagyrészét, Afrikát, Óceániát és Ázsiát, és az erdőtlenítésből származó károk naponta halmozódnak, tudnánk őszintén azt mondani, hogy a kultúránkat vezetők tanulnak a korábbi tapasztalataikból? És mennyit profitálnak kultúránk emberei abból, ahogy újabb és újabb tisztának ígért technológiákat vezetnek be, amelyek végül széleskörű pusztulást okoznak? Mennyit tanulnak abból, hogy megváltoztatták a klímát a kőszén, olaj és földgáz elégetésével? Megállítja ez őket abban, hogy génmódosítással kísérletezzenek? Vagy mi a helyzet a nanotechnológiákkal? Tanulni fognak az atombomba iránti hajszából? A mezőgazdasági mérgekből? Gátakból? Természetesen nem.

Végül: feltűnő hajlandóság, hogy másokat hibáztasson vagy hihető racionalizációkat adjon a viselkedésére, ami miatt a pszichopata összeütközésbe került a társadalommal. Mennyi felelősséget visel Hurwitz a tetteiért? George W. Bush az övéiért? Az átlag nemi erőszaktevő a sajátjáért? Bush az erdőtüzek veszélyeire hivatkozik, hogy erdőtlenítsen. Clinton és társai a bogarakra kenték. Ugyanaz a régi pszichopata sztori. És elegem van belőle.

Régóta használom a hasonlatot, hogy a véges bolygónkon a domináns kultúrával együttélni olyan, mintha egy pszichopatával lennénk egy szobába zárva. Nincs kiút, és bár a pszichopata lehet, hogy előbb más célpontokat választ, végül mi is sorra kerülünk. Előbb-utóbb harcolnunk kell. Megkerülhetetlenül. És minél hamarabb vesszük fel a harcot – minél hamarabb megöljük ezt a pszichopatát – annál több élet marad a bolygón.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből,  Mohari András fordítása alapján)

Endgame - Fontosság

Ha a teljes emberiség eltűnne, a világ tízezer év alatt visszakerülne abba a gazdag egyensúlyi állapotba, ami tízezer évvel ezelőtt létezett. Ha a rovarok eltűnnének, a környezet káoszba dőlne.

Edward O. Wilson

[...] Hatalmas különbség van aközött, ahogy az őslakos emberek hosszútávú kapcsolatba léptek a tájjal, és ahogy az ExxonMobil gázfúrásokat végez. Ugyanaz a különbség, mint az örömadás és kapás egy hőn kedvelt partnerrel való szeretkezésben valamint a nemi erőszak között. [...]

Talán már hallottál a Pleisztocén Túlvadászat Hipotézisnek nevezett dologról, bár valószínűleg az harmadik szó nélkül, hogy nagyobb hitele legyen, mintha több lenne, mint egy lényegében megalapozatlan elképzelés. A Pleisztocén Túlvadászat Hipotézist, bármily sokan is megcáfolták, még mindig sokan használják aduászként, akik szeretnének abban hinni, hogy minden ember pusztító. A hipotézis akkor született, amikor Paul S. Martin felfedezte, hogy sok nagytestű emlős, mint a gyapjas mamutok, óriásfarkasok, kardfogú tigrisek, óriáslajhárok, óriáshódok, stb. körülbelül 10000 évvel ezelőtt haltak ki Észak-Amerikában. Martin ekkor (tévesen) feltette, hogy ez egybeesett az első emberek megérkezésével a kontinensre. Ezután (ismét tévesen) feltette, hogy az emberi túlvadászat miatt haltak ki ezek a fajok. Beütött néhány számot egy gépbe, lefuttatott egy szimulációt, és ennyi volt: a számítógép szerint az indiánok is pusztították a környezetüket. Ha egy számítógép mondja, akkor biztos igaz.

Egyszer, amikor egy Amerikai Indiánnal osztoztam az emelvényen, valaki a közönségből előhozta pont ezt az érvet: „Ti is pont olyan pusztítóak voltatok, mint mi vagyunk,” mondta.

Az Indián válaszolt, „Akkor miért voltak még bivalyok, amikor a te néped megérkezett?”

„A te néped is ugyanúgy folyamatában volt, hogy kiirtsa őket.”

„Akkor szörnyű lassan haladtunk ezzel, mert még harminc- és hatvanmillió között volt belőlük.” Kicsit megállt, majd folytatta. „Tudod, ez mindig így van azokkal, akik pusztítják az életet. Először teljesen figyelmen kívül hagyjátok a károkozást. Megölhetjük az összes bivalyt, amit csak akarunk – mondjátok – úgyse számít. Megölhetjük az összes vándorgalambot, nem számít. Amikor nem lehet könnyen semmibe venni károkozást, akkor letagadjátok. A csordák pont olyan nagyok, mint tavaly – mondjátok. Nehezebb vadászni rájuk, de a csordák biztosan vannak ugyanakkorák. Amikor már nem lehet letagadni, hogy pusztulás történik, akkor visszatámadjátok, akik beszélnek erről nektek. Megtámadjátok a szavahihetőségüket: Ó, ők csak Indiánok, nem tudományosak, nem tudnak semmit a populációdinamikáról. Csak környezetvédők, túl érzelmesek, és nyilvánvalóan hazudnak, hogy védelmezzenek egy földterületet. Amikor a hírhozók támadása sem működik, akkor azt magyarázzátok, hogy a kár nem is kár. Kinek is kellenek a bölények? És mit számít az, ha van néhány vegyszer minden patakban? Máris vannak vegyszerek a testedben, ha jól látom, még élsz? Kit érdekel a globális felmelegedés? Amikor nem lehet bemesélni, hogy a kár nem kár, akkor valaki másra kenitek. Az Indiánok, nem a fehérek voltak, akik túlvadászták a bivalyokat és kiirtották őket. Amikor nem lehet másra kenni, és végül muszáj beismernetek, hogy ti követték el a pusztítást, akkor arra fogjátok, hogy valaki kényszerített erre titeket. Nem öltük volna le a bivalyokat, ha az indiánok maguktól odaadták volna a földjeiket, így nem kellett volna kiéheztetni őket. Ha nem harcoltak volna a földjükért, akkor nem kellett volna irtanunk a bivalyokat. Az Indiánok bűne. És amikor nem tudjátok a pusztítást másra kenni, az utolsó menedéketek az, hogy azt mondjátok, mindenki pusztít, így nem lehet titeket felelősségre vonni. Az Indiánok is pusztították az életterüket, mondjátok, szóval természetes, hogy mi is ezt tesszük. Ez mind őrültség. Nem számít, mit mondunk, mindig van rá válaszotok, és nem számít, mit mondunk, tovább pusztítjátok otthonunk.”

Elmondani se tudom, hányszor fordult már elő előadásokon és beszélgetéseken hogy valaki – de sose egy aktivista – kijelentette nekem, hogy az emberek a természetükből adódóan pusztítóak. Amikor visszaérvelek azzal, hogy a civilizáció megérkezése előtt az Észak-Amerikai kontinens rendkívül gazdagon élő volt, a válaszuk mindig ugyanaz: „Pleisztocén Túlvadászat”. Ha megemlítem, hogy akár tényleg bekövetkezett ez, akár nem, iszonyat rég volt, és egy olyan eseményre alapozni a jelenlegi viselkedésünk védőbeszédét, ami 10000 éve még csak nem is biztos, hogy megtörtént, igencsak szánalmas, a válaszuk mindig ugyanaz: „Pleisztocén Túlvadászat”. Amikor arról beszélek, hogy szerintem obszcén dolog néhány tucat faj állítólagos kiirtását kifogásként használni az egész bolygó elpusztítására, a válaszuk mindig ugyanaz: „Pleisztocén Túlvadászat”. Ha felhívom a figyelmet a rasszizmusra, amely benne foglaltatik abban az állításban, hogy az őslakosok éppoly pusztítóak lennének, mint a civilizáltak, hacsak nekik is lett volna elég kíváncsiságuk és intelligenciájuk, hogy feltalálják a markológépet, láncfűrészt, napalmot és atomfegyvereket, a válaszuk mindig ugyanaz: „Pleisztocén Túlvadászat”.

Szeretném magam megcáfolni a Pleisztocén Túlvadászat Hipotézist, de több a témát nálam sokkal jobban ismerő tudós már megtette előttem, talán senki se olyan meggyőzően, mint Eugene S. Hunn, az Ethnobiológia Társaság elnöke, aki a vadászó-gyűjtögető közösségekről szóló kilencedik nemzetközi konferenciára írt cikkével (ezt hosszasan idézem, mert már rohadtul elegem van a „Pleisztocén Túlvadászat” értelmetlen érvére válaszolgatni):

„Pleisztocén Túlvadászat. Ez a fenevad, mint Drakula, egyszerűen nem hal meg, annak ellenére, hogy az archeológusok között széles egyetértés van bizonyítékokban, illetve bizonyítékok hiányában, ami szerint az egész nem más, mint egy megalapozatlan mese. A látszólagos egybeesés az első gyakorlott vadászok megérkezésében az Újvilági tájakra, és a megafauna körülbelül 35 jellegzetes nemzetségének eltűnése között nem elegendő ahhoz, hogy a ’Clovis embert’ vádoljuk e végzetért. A Clovis ember időbeli elsőbbségét már széleskörben elvetették, több mint 14000 évvel ezelőttről származó dél-chilei leletek alapján. Továbbá kevés átfedés van Paleo-Indián vadászati területek és a kihalt megafauna leleteinek helyszínei között. De szerintem még többet mondanak az elméleti és tapasztalati érvek, amik megcáfolják az ügyes számítógépes szimulációt, amivel megpróbálták megmagyarázni, hogyan is történhetett meg ez.

„Martin 1972-es szimulációja amiről a Science magazinba írt cikkében számolt be, nem az egyetlen kísérlet volt a ’bűntény’ virtuális rekonstruálására, és nem is a legkidolgozottabb, de a szimuláció nyilvánvalóan olyan feltételezéseket követel meg az emberi viselkedésről, amelyek legjobb esetben is valószínűtlenek. Például Martin modellje feltette, hogy: 1) a Paleo-Indián populáció duplázódik minden 20 évente; 2) ’...a viszonylagosan ártatlan zsákmányállatot hirtelen egy új, és minden tekintetben felsőbbrendű ragadozó fenyegette, egy olyan vadász, aki szívesen ölt és addig vadászott, amíg csak a zsákmány rendelkezésre állt...’; 3) ’A vadászok csak azután kényszerültek rá szükségből a növények jobb megismerésére, miután a zsákmánypopuláció kihalt’; és 4) ’...négy közül egy ember egy állati egységet (450kg) pusztít el hetente, vagy egy adott típusú biomassza átlagosan 26 százalékát egy év alatt bármely területen. A kihalás egy évtizeden belül bekövetkezik...’ Ésszerű feltevések ezek?

„A Kalahári San vadászok demográfiai vizsgálatai szerint a nomád vadászok ezen csoportjában az átlagosan a születések közötti idő négy év, ami az várt gyermekhalandósági aránnyal stabil, vagy nagyon lassan növekvő népességet eredményez évezredekig. A népességnövekedést nem az élelmiszer hiánya vagy a gyerekhordás nehézsége korlátozza.

„A vadászok, akik addig szívesen ölnek és addig vadásznak, amíg az utolsó zsákmány is el nem tűnik csak mizantróp tudósok megkínzott elméjében léteznek. Bár kérdéses, hogy milyen mértékben igazodtam  az őslakos amerikaiak a maximális fenntartható hozam jelenlegi vadgazdálkodási alapelvéhez, néprajzi bizonyítékok szerint a létfenntartási vadászat nem vérszomjat igényelt, hanem az állati viselkedés és a helyi táj kifinomult ismeretét, a nyomolvasás bonyolult művészetét, nagy türelmet, és általában a alázatot és tiszteletet a zsákmányállat előtt mint eleven lény és morális ’személy’. Martin azt hitette volna el velünk, hogy adaptív lett volna, hogy a közösség minden felnőtt férfi tagja 450kg ’állati egységet’ öl le hetente, ami 16kg-ot jelent naponta, vagy feleannyi színhús, ami körülbelül 30000 kalória személyenként naponta, 15-szöröse a napi szükségletnek. Még ha csak a 10 százalékát is fogyasztották volna el ennek, és semmi mást, a Paleo-Indiánok túl hájasak lettek volna, hogy áttotyogjanak Tierra del Fuego-ba a rendelkezésre álló idő alatt. Szóval ehelyett azt kellene hinnünk, hogy a hús több mint 90 százalékát elpazarolták. Ehhez azt kell feltennünk, hogy olyannyira különösen egyszerű ejtettek el 450kg-nyi ’állati egységet’, hogy megvetették a hús tartósítását.

„Ilyen tékozlás talán a ’méretgazdaságosság’ fogalmával működő jelenlegi ipari termelést jellemzi, de köze sincs a vadászó-gyűjtögető életmód gyakorlati valóságához. Sőt, ehelyett azt kellene várnunk, hogy a ’házi termelési mód’ működjön az önfenntartó vadászó-gyűjtögető csoportokban. Mindenki csak annyira keményen dolgozik, amennyi szükséges a családja ellátásához, és a támogassa a közösség fennmaradását. Továbbá túlnyomó néprajzi bizonyítékok szerint a gyűjtögető-vadászó gazdaságok a nemek közti munkamegosztáson alapulnak, és a szélsőséges sarkvidéki vagy szubarktikus viszonyokon kívül a nők lényegesen hozzájárulnak a táplálékszerzéshez az ehető növények begyűjtésével. A ’növények jobb megismerése’ nem csak egy éhező vadásznak utolsó mentsvára, mint ahogy Martin beállítaná, hanem minden esetben fontos összetevője a gyűjtögető-vadászó önfenntartó stratégiának.

„Végül pedig mennyire hülyének kellett volna lennie az amerikai pleisztocén megafaunának, hogy ne tanuljanak meg felismerni és elkerülni egy újfajta csúcsragadozót, mielőtt túl késő? A kontinentális megafauna olyan ádáz ragadozók jelenlétében feljődött ki, mint a kardfogú tigrisek, és a rövidarcú medvék, és így nehezen hasonlíthatóak az izolált szigeteken, mint a Galápagosz, kifejlődött naiv, ragadozókat nem felismerő állatokhoz.

„Így nem csak nincs elég hihető régészeti lelet, amik alátámasztanák a Pleisztocén Túlvadászat történetét – vagy legalább, hogy az ember néhány eseten kívül is jelentős tényező lett volna a fajok kihalásában, de teljesen ütközik mindennel, amit az antropológusok akár a jelenlegi, akár történelmi gyűjtögető-vadászó emberek valódi gyakorlati életmódjáról megtudtak.”

És most a lényeg: A „Pleisztocén Túlvadászat”-ot skandálók ritkán viszik el logikájukat a végkövetkeztetésig, ami az, hogy ha tényleg elhiszik, hogy az emberek természetüktől fogva pusztítóak (másszóval ha nem csak azért utalnak erre, hogy racionalizálják e kultúra pusztításait, és a saját tétlenségüket ezen gonoszságokkal szemben), tehát ha tényleg elhiszik hogy az ember egy „minden tekintetben felsőbbrendű ragadozó”, akik mindig is pusztították és pusztítani fogják az életterüket (és mások életterét), és ha elhiszed, hogy a civilizáltak még pusztítóbbak, mivel, hát a civilizáltak mindenben jobbak (mivel ez az emberi társadalom egy fejlett foka [és mivel a civilizáltak olyan rohadt okosak]), és ha egy kicsit is törődnek a természeti világgal, akkor el kéne tüntetni minden embert, mielőtt nem pusztul el az egész. Az ő logikájuk, nem az enyém.

***

Ez mind eszembe juttat egy történetet, amit egy börtönbeli barátom mondott. Elege volt egy rab barátjából, aki mindig azt mondogatta neki, hogy utálja a feketéket, és mennyire meg akarja őket ölni. A barátom tudta, hogy hol van egy lábszárcsont elásva a börtönudvaron. Odavitte a barátját, kiásta, a kezébe adta, majd azt mondta neki, „Elegem van a dumádból. Vagy csinálj valamit, vagy fogd be a pofád.”

A barát befogta a pofáját.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből,  Mohari András fordítása alapján)

Endgame - Visszaélés

Harcolni fogunk velük, érvényesítjük az akaratunk, elfogjuk vagy ... megöljük őket, amíg nem sikerül a törvényt és a rendet felállítani ebben az országban. Uraljuk a helyzetet, és továbbra is érvényesíteni tudjuk érdekeinket az országban.

Paul Bremer, a megszállt Irak amerikai vezetője

Valami nagyon kellemetlen dolog történik Irakban. Pont a héten egy századparancsnok az USA 1. gyalogos szakaszából (ami, az ország északi részében állomásozik) bevallotta, hogy annak érdekében, hogy az amerikaiakat ölő gerillákról információkat kaphassanak, szükséges, hogy „félelmet ültessenek” a helyi falusiakba. Egy öregasszonyt épp most vittek el a házából, hogy a lányai, és unokái azt hihessék, hogy letartóztatták.

Egy zászlóaljparancsnok ugyanonnan még erősebben fogalmazott. „Kellő mértékű félelemmel és erőszakkal, és sok pénzzel a projectekre, azt hiszem meg tudjuk győzni ezeket az embereket, hogy azért vagyunk itt, hogy segítsük őket” – mondta. Egy olyan faluban jelentette ki ezt, amit az emberei drótkerítéssel vettek körül, amin ott lógott a felirat: „Ez a kerítés az önök védelmében van itt. Ne próbáljanak meg átjutni, mert lelövik önöket.”

Robert Fisk

Egy pár napja Dear Abby felsorolta a lehetséges bántalmazók figyelmeztető jeleit, ezzel a figyelmeztetéssel (ráadásul csupa nagybetűkkel): „HA A PARTNERED EZEKET A JELEKET MUTATJA, IDEJE LELÉPNED.” Követtem a linkjét a családon belüli erőszak áldozatai számára készült segélyhonlapra, amit nagyon hasznosnak találtam. Különösen érdekesnek volt számomra a bemutatkozó oldal utolsó mondata: „Az erőszaktevő először a szeretet és törődés jeleként próbálja magyarázni a viselkedését, és a nőt elsőre még sikeresen is áltathatja ezzel. Később a viselkedése egyre durvábbá válik, és célja az uralom megszerzése a nő felett.” Ez emlékeztetett arra, amit Robert Jay Lifton írt A Náci Doktorok című kiemelkedő könyvében arról, hogy valaki csak akkor tud tömeges kegyetlenséget elkövetni, ha előtte meggyőzte magát, hogy amit tesz az valójában nem káros, hanem éppenséggel jótékony, tehát például a nácik a saját elméjükben nem népirtást és tömeggyilkosságokat követtek el, hanem az „árja faj” megtisztításán dolgoztak. Természetesen ugyanezt naponta látjuk, amint mi civilizáltak nem rabszolgává tesszük a szegényeket és őslakosokat, hanem civilizáljuk őket, és nem elpusztítjuk a természetet, hanem fejlesztjük a természeti erőforrásokat. És személyes szinten is ugyanez érvényesül: milyen ritkán ismeri el valaki, hogy viselkedésének az az oka, hogy ő egy bunkó? Én tudom magamról, hogy amikor rosszul bántam valakivel, előzőleg már szinte mindig teljesen racionalizáltam a cselekedeteimet, és általában el is hittem ezeket a magyarázataimat. Ez a szép a tagadásban: definíció szerint nem veszed észre, ha benne vagy. Nos, az én vétkeim őszintén elég aprók voltak – némi megbántottság lett csak az eredményük – de gyermekkorom óta tűnődök egy sokkal fontosabb kérdésen: elhitte-e az apám azokat a hazugságokat, amiket nekünk mondott a saját erőszakosságával kapcsolatban? Tényleg azt gondolta, hogy azért veri a bátyám, mert rossz helyre parkolt az autóval? Vagy még komolyabban, tényleg hitt magának, amikor egy nappal később teljesen letagadta a verést? Hasonlóan, a hatalomban lévők tényleg elhiszik saját hazugságaikat?  A szívük legmélyén (feltételezve, hogy még van nekik ilyen), a Nemzeti Tudományos Alapítvány tudósai tényleg hitték, hogy nincs kapcsolat az atomrobbanásnál is erősebb hanghullámok [amivel a tengerfeneket pásztázták a földlemezek határait (és nem utolsósorban olajat) kutatva] és a környékbeli bálnák halála között? Tényleg elhitték a Nemzeti Tudományos Akadémia biostituáltjai [„megvett” biológusok] hogy nincs kapcsolat a Klamath folyó vízhiánya [amit öntözésre átirányítottak], és a halott lazacok között? Tényleg elhiszi bárki is, hogy az ipari civilizáció nem öli meg a bolygót?

Most térjünk a listára. Nagyban lerövidítettem (és néhány esetben módosítottam) az eredeti kommentárokat, és bár néha a nők is vernek férfiakat (és ebben a kultúrában bizonyosan – ahol mindannyiunk többé-kevésbé őrült – az érzelmi visszaélésekből a nők is kiveszik a részüket), a fizikai erőszak túlnyomóan férfitól ered, így az erőszaktevőről férfiként fogok írni. Ennek ellenére, ha a partnered nő, de illenek rá ezek a leírások, akkor neked is tanácsolt követned Dear Abby nagybetűs tanácsát.

A lista a féltékenységgel kezdődik: Bár a bántalmazó szerint a féltékenység a szeretet jele, valójában a bizonytalanságé és a birtoklási vágyé. Kikérdez arról, hogy kivel beszéltél, flörtöléssel vádol, féltékeny a családdal, barátokkal, vagy gyermekeiddel töltött idődre. Állandóan felhív, vagy váratlanul meglátogat, megakadályozza, hogy munkába menj, mert ott „találkozhatsz valakivel”, leellenőrzi az autód kilométermérőjét.

Ez vezet a második jelhez, az irányító viselkedéshez: Először a bántalmazó azt mondja, hogy aggódik a biztonságodért, jól kell használnod az idődet, vagy jó döntéseket kell hoznod. Dühös lesz, ha „késve” érkezel haza a boltból vagy egy találkozóról, részletesen kikérdez, hogy hova mentél és kivel beszéltél. Végül akár már azt sem engedi, hogy személyes döntéseket hozz a házadról vagy az öltözködésedről, elrakhatja a pénzedet, vagy akár engedélyt kell kérned, hogy elhagyhasd a szobát vagy a házat.

A harmadik jellemző a gyors bevonás. Erősen indít – „Soha nem éreztem magam ennyire jól, mint veled” – és arra törekszik, hogy szinte azonnal teljesen elkötelezd magát neki.

Ezt a nyomulást a negyedik jellemző magyarázza: kétségbeesetten szüksége van valakire, mert nagyon függő típus, hamar rád támaszkodik minden igényében, elvárva, hogy te legyél a tökéletes feleség, anya, szerető és barát. Ezután, ezt a függőségét visszavetíti rád, hogy növelje az irányítását, azt mondva „Ha szeretsz, én vagyok minden, amire szükséged van, és te vagy minden, amire szükségem van.” Mindenben a te dolgod támogatni őt, érzelmileg és a háztartásban egyaránt.

A függősége miatt megpróbál izolálni téged minden erőforrástól. Ha vannak férfi barátaid, „kurva” vagy. Ha vannak barátnőid, akkor leszbikus. Ha közel állsz a családodhoz, akkor „lógsz az anyád nyakán”. A téged támogató embereket azzal vádolja, hogy csak „bajt okoznak”. Esetleg vidéken akarna élni, telefon nélkül, nem engedi, hogy autót vezess, vagy visszatart az iskolába vagy munkahelyre menéstől.

A hatodik jellemző az, hogy másokat okol a saját hibáiért. Ha nem sikeres az életben, akkor biztos valaki betesz neki. Ha hibázott, biztos te zavartad meg, és emiatt nem tudott koncentrálni. A te hibád, hogy az ő élete nem tökéletes.

És a te hibád, ha ő nem boldog. A te hibád, ha ő dühös. „Te dühítesz fel, azzal, hogy nem teszed, amit mondok.” Ha bántalmaznia kell téged, akkor az is a te hibád: végülis te dühítetted fel. És ezt egészen biztosan nem akarod elérni.

Könnyen kiborul. Túlérzékeny. A legkisebb akadályt is személyes támadásként fog fel.

Gyakran kegyetlen állatokkal, vagy legalábbis teljesen érzéketlen szenvedésük iránt, és a gyerekekkel is. Megverheti őket, mert nem képesek azt tenni, amit ő akarna: például elverhet egy kétéves gyereket, mert bepisilt.

Keverheti a szexet az erőszakkal. Ez a játékosság álcája alatt is történhet, ki akarja elégíteni olyan fantáziáit, amiben te tehetetlen vagy, amivel tudtodra akarja adni, hogy a megerőszakolás izgalmas számára. Vagy egyszerűen elhagyja az álcákat.

A következő figyelmeztető jel, hogy merev nemek közötti szerepekben gondolkodik, és megpróbálja megvalósítani őket. Neked otthon kell maradnod, és kiszolgálnod őt. Engedelmeskedned kell neki, nagyrészt azért, mert a nők alacsonyabb rendűek, kevésbé intelligensek, és nem lehetnek teljesek férfi nélkül.

Szavakkal is bántalmazhat, kegyetlen, fájdalmas és lealacsonyító dolgokat mondva.  Lekicsinyli az eredményeidet, és megpróbál meggyőzni, hogy nem vagy életképes nélküle. Ezzel esetleg akkor próbálkozik, amikor védtelenebb vagy: például felébreszt, hogy beszélhessen hozzád.

A hirtelen hangulatváltozások egy másik figyelmeztető jel. Egyik percben kedves, a következőben kirobbanóan erőszakos, ami persze azt jelenti, hogy valójában sohase volt igazán kedves.

Vigyáznod kell, ha már bántalmazott mást. Bár bevallhatja, hogy a múltban megütött nőket, de állítja, hogy ők késztették erre. Ex-partnerektől hallhatod, hogy bántalmazó. Fontos megjegyezni, hogy a verés nem szituációfüggő: ha valaki mást vert, valószínűleg téged is fog, nem számít, hogy mennyire tökéletes próbálsz lenni.

Nagyon figyelned kell, ha erőszakkal fenyegetőzik, hogy irányítson. „Beverem a pofád” vagy „Megöllek” vagy „Kitekerem a nyakad”. A bántalmazó megpróbálhat meggyőzni téged, hogy minden férfi fenyegeti a partnerét, de ez nem igaz. Emellett azt is megpróbálhatja beadni, hogy te vagy a felelős a fenyegetéseiért: nem fenyegetne, ha nem lenne rá szükség.

Eltörhet vagy megüthet tárgyakat. Ennek a viselkedésnek két változata létezik: egyik a kedvenc tárgyak elpusztítása büntetésből. A másik a tárgyak erőszakos megütése vagy eldobása, hogy rád ijesszen.

Az utolsó jellemző a listán a veszekedés közbeni erőszak: lefog téged, meggátolja, hogy elhagyd a szobát, lökdös, vagy fellök, kényszerít, hogy meghallgasd.

Bár ezt a listát magában is nagyon érdekesnek találtam, és tekintve, hogy milyen gyakran bántalmaznak nőket (csak az USÁ-ban minden tíz másodpercben megver egy nőt a partnere) nagyon fontosnak is. De különösen érdekesnek találtam amiatt, hogy azonnal nyilvánvaló volt számomra, hogy ezek a figyelmeztető jelek az egész kultúránkra is érvényesek. Vegyük végig még egyszer.

Féltékenység. Ennek a kultúrának az Istene mindig is féltékeny volt. Újra és újra olvashatjuk a Bibliában „Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.” vagy „Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak; (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről.” Ma az Isten épp ilyen féltékeny, legyen bár a neve Tudomány, Kapitalizmus vagy Civilizáció. A Tudomány éppoly monoteisztikus, mint a Kereszténység, sőt, annál is inkább, mivel a Tudománynak nem is kell kimondania, hogy féltékeny: annyira internalizáltuk az egyedülállóságát, hogy legtöbbünk elhiszi, hogy ez az egyetlen mód, amivel a világról bármit megtudhatunk: a Tudomány az Igazság. A Kapitalizmus annyira féltékeny, hogy még önmagának szovjet változatát sem tűrhette (mindettő ugyanúgy államilag támogatott parancs alapú gazdaság, ahol a legnagyobb különbségek: a) az állami és vállalati bürokráciák egyesítése a szovjet rendszerben még pazarlóbb és pusztítóbb volt, mint a „kapitalista” rendszerben a két különálló intézményrendszer, amely a termelés közös célját szolgálja; és b) a szovjet Politbürót a Kommunista Párt különböző frakciói uralták, több mint 90 százalékban megszerezve a szavazatokat, amíg az Amerikai Kongresszust a Kapitalista Párt különböző frakciói uralják, több mint 90 százalékban megszerezve a szavazatokat). A Civilizáció pont oly féltékeny, mint a tudomány és a kapitalizmus, szisztematikusan ellehetetlenítve, hogy bárki is nem-utilitáriánus szemmel tekintsen a világra, tehát, hogy nem a rabszolgaságban, nem a függőségekben, hanem kapcsolatokban gondolkodjon. Rengeteg úgynevezett szabadgondolkozó szeret beszélni az emberek tízmillióiról, akiket azért öltek meg, mert nem voltak hajlandóak a Keresztény Szeretet Istenét tisztelni – mivel Isten ugye féltékeny – de igencsak ritkán beszélnek arról a százmilliónyi (őslakos és egyéb) emberről, akiket azért öltek meg, mert nem voltak hajlandóak a Civilizáció által követett Termelés Istenét tisztelni, amely Isten éppoly féltékeny, mint a keresztény Isten, és legfőbb elve az élő anyagból holtat csinálni.

Irányítás. Már néhány napja gondolkodom rajta, hogy mit is írjak ebben a bekezdésbe. Gondoltam, hogy a kötelező iskolarendszerről beszélek, amelynek elsődleges célja a gyerekek akaratának megtörése – elérni, hogy egy helyben üljenek órákig, napokig, hetekig, hónapokig, évekig, azt kívánva bárcsak gyorsabban telne az idő – hogy felkészítse őket a bérrabszolga életmódra. Aztán a reklámok jutottak eszembe, vagy még tágabban a televízió, hogy miként manipulálnak minket egész életünk során messziről olyan emberek, akiknek nem éppen a mi érdekeink lebegnek a szemeik előtt. A közgazdász Paul Baran szavaira gondoltam, „A valódi probléma... hogy meg kell-e tűrnünk egy olyan gazdasági és társadalmi rendet, amiben az egyént a bölcsőtől kezdve úgy alakítják, formálják, ’állítják be’ hogy könnyű prédái legyenek a profit-éhes kapitalista vállalatoknak és zökkenőmentesen működő elemei lehessenek a kapitalista kizsákmányolásnak és degradációnak.” Ekkor eszembe jutott, hogy írhatnék az arcfelismerő szoftverektől, és az azonosító chipek beültetéséről, először háziállatokba, majd emberekbe. Vagy itt egy részlet az U.S. Légierő Tudományos Tanácsadó Bizottságának 1996-os jelentéséből: „Elképzelhetőnek tartjuk olyan elektromágneses eszközök kifejlesztését, amely oly módon tud hatni az emberi testre, hogy segítségével szándékos mozdulatok megakadályozhatóak, irányíthatóak az érzelmek (és így a cselekedetek), elaltat, segít szuggesztiókat beadni, módosítja a rövid- vagy hosszútávú memóriát, egy adott tapasztalatot előidéz vagy töröl. Ez megnyitja az utat sok új távlat előtt a fegyveres konfliktusokban, terrorista-túsz helyzetekben, és a kiképzésben.” Természetesen nem csak elképzelni tudnak ilyesmi fegyvereket: hasonlóak máris működnek. Eszembe jutott a „Joint Vision 2020” [az USA szárazföldi hadseregének fejlesztési terve], aminek célja a „teljeskörű dominancia” elérése. A 2002-es úgynevezett Szülőföld Biztonsági Törvényre gondoltam, amelyet az amerikai Szenátus 90 a 9-hez arányban fogadott el, és amely még a konzervatív író William Safire szerint is azt jelenti, hogy „Minden vásárlás a hitelkártyáddal, minden magazin-előfizetésed, és minden gyógyszer, amit kiveszel, minden website, amit meglátogatsz, és e-mail, amit kapsz vagy írsz, minden egyetemi jegy, amit kapsz, minden bankátutalásod, minden utazásod, és minden rendezvény, amin részt veszel – mindez a bekerülhet a Biztonsági Hivatal centralizált, nagy adatbázisába. Ebben a privát életedről szóló számítógépes dossziéban benne van minden amit kereskedelmi forrásokból összegyűjtenek, továbbá a hivatali információk – útlevél kérelem, jogosítvány és híddíj feljegyzések, bírósági és válási előéleted, tolakodó szomszédaid panaszai az F.B.I.-nak, az egész életed során termelt rólad szóló papírhalmaz, plusz a legfrissebb rejtett kamerás felvételek – és így eljutottunk minden szuperspicli álmához: ’Teljes Információ Tudatosság’ minden egyes amerikai lakosról.” A tudományra gondoltam, amelynek végső (és közvetlen) célja a vad és nehezen kiszámítható természeti világot valami rendezett, bejósolható és irányítható dologgá alakítani. Egyszerűen túl sok példával lehet rámutatni a kultúránk alapvető irányítás-igényére, ahhoz, hogy válasszak. Te választhatsz.

Gyors bevonás: nem tudom, mi lehetne gyorsabb, mint a választási lehetőség, amelyet oly sok karóhoz kötözött indiánnak megadtak, miközben a lábuk fával volt körülrakva: Kereszténység vagy Halál. Egy indián visszakérdezett: Ha áttér a kereszténységre, akkor a mennybe kerül? És ha igen, akkor ott lesz a többi keresztény is? Miután megtudta, hogy mindkét kérdésére igen a válasz, azt mondta, akkor inkább égessék el.

Van még valami a gyorsasággal kapcsolatban. A civilizáció ezen a kontinensen csak néhány száz éve van jelen. Sok része van a kontinensnek, például, ahol én élek, amely jóval rövidebb ideje van kitéve a civilizációnak. De ezen rettentő rövid idő alatt a kultúránk rávitt minket és a tájat a technológia útjára, ezzel szétzúzva a kontinens természetes szerkezetét, rabszolgává téve, terrorizálva és/vagy kiirtva a nem-emberi lakosait, és az emberi lakosoknak a civilizáció vagy halál döntését adva. Máshogy szólva, a civilizáció érkezése előtt már legalább tízezer éve éltek emberek ezen a kontinensen, de könnyen lehet, hogy még sokkal régebb óta, és biztonságosan ihattak a bármely folyóból és patakból. A mi kultúránk rövid itt-tartózkodása alatt nemcsak a patakok és a talajvíz lettek mérgezőek, de még az anyatej is. Ez egy elképesztő, és elképesztően gyors elkötelezettség az ilyen technológia általi életmód (vagy inkább nem-életmód) irányába. Még másképpen mondva: manapság a döntés, hogy rabszolgává tegyenek vagy megöljenek egy folyót azáltal, hogy gátat építenek rá, általában abban a néhány évben belül megszületik, ami szükséges a Környezeti Hatástanulmány megírásához, és az anyagi támogatások begyűjtéséhez. Esetleg ez a folyamat elhúzódhat egy évtizedig, vagy legfeljebb kettőig. De egy ilyen döntést, ha egyáltalán gondolkozni kellene róla, csak generációkon át tartó megfigyelés után szabadna meghozni: honnan is tudhatnád, hogy mi a legjobb bármely tájnak, hacsak nem vagy vele kapcsolatban elég régóta ahhoz, hogy már megismerhetted a ritmusait? Például négy napja récék szálltak le az ablakomon túli tavon. Két napot maradtak, és két napja elmentek. Tavaly is voltak itt, szintén két napot voltak, de ezután néhány nap múlva visszatértek, és maradtak egy hétig. Jövőre is vissza fognak jönni? Nem tudom, még nem vagyok itt elég régóta. És tavaly sok gőte élt a tóban. Majdnem mindennap láttam őket. A récék megettek néhányat (bár ezek a gőték a környékbeli legmérgezőbb lények között vannak, a récék láthatólag nem bánták). Idén nem láttam annyi gőtét. Ez a récék miatt van, vagy miattam, vagy valami egészen más miatt, amit csak akkor értenék meg, ha elég régóta élnék itt, hogy jól ismerjem a helyet? Két éve megijesztett, hogy nincs annyi ebihal, mint ami a megelőző évben volt. Összeomlana a populációjuk? Nos, a következő évben a békák csendesebbek voltak, mivel kevesebb visszatérő egyéves volt köztük, és így még jobban aggódtam. De ezek az új hímek különösen szaporák, a nőstények meg különösen termékenyek lehettek, mert újra egy csomó kövér bébi úszkált. De az ebihalak közül sokat megettek a vízipoloskák kóborló csapatai, sokkal többet, mint két éve. Aggódhatnék? A lényeg az, hogy fogalmam sincs, és nem is fogom tudni, amíg nem vagyok itt évekig, vagy generációkig, amely idő után elkezdeném megtanulni, hogy mi a normális, elvárható vagy kívánatos. Addig viszont bolond lennék, ha valami súlyosan pusztító dolgot cselekednék.

Ha nem élnénk vissza a földdel, egymással és magunkkal, akkor hátradőlhetnénk és nézhetnénk, mit ad a táj magától, mi az, amit nekünk akar adni, mi az, amit tőlünk kíván, mi az, amit tőlünk igényel. Erről szól egy kapcsolat, ha nem vagy visszaélő.

De mi visszaélőek vagyunk, és így egy hegy számára szempillantásnyi idő alatt belekényszerítettük ezt a kontinenst (és a világot) egy kizsákmányoló kapcsolatba. A jó hír az, hogy úgy néz ki a bolygó szakítani akar velünk.

Függőség. Ha egy közösségnek nem kell erőforrásokat importálnia, annak egyik előnye ez, hogy nem függ se a külső erőforrás tulajdonosaitól, se az erőszaktól, ami a tulajdonosok eltörléséhez szükséges, hogy elvehessék, ami az övék. Ha nem tartasz rabszolgákat, annak egyik előnye az, hogy nem függ tőlük se a „komfortjaid és eleganciád”, se az életszükségleteid. Mi mostanra már függővé váltunk az olajtól, a gátak közé szorított folyóktól, ettől a kizsákmányoló életmódtól (vagy megint: nem-életmódtól). Ezek nélkül sokunk meghalna, és majdnem mindenki elvesztené az identitását.

Természetesen mindenki függő. Az életmódunk egyik nagy önteltsége az, hogy azt állítjuk, hogy függetlenek vagyunk a földjeinktől, sőt még a testünktől is: hogy az iható patakok (és tiszta anyatej) és az ép erdők csak luxus. Azt tettetjük, hogy egyszerre elpusztíthatjuk a világot és élhetünk is rajta. Megmérgezhetjük a testünk, és élhetünk benne. Ez őrültség. A Tolowa indiánok függtek a lazacoktól, áfonyabokroktól, őzektől, kagylóktól és így tovább, a környezetüktől.  De ezek a mások is függtek a Tolowáktól és egymástól, ez minden hosszútávú kapcsolatban így van.

Néhány napot gondolkoztam, hogy rájöjjek a függőség ezen fajtái közti különbségekre: egyrészről a parazitikus függőség úr és szolga között, másrészről pedig a nagyon is valós függőség, ami alapján minden élet egy másokon alapul. Igaz, bizonyos esetekben a különbség nyilvánvaló: a függőség egyirányú. A természeti világ nem kap semmit abból, hogy leigáztuk, vagy legalábbis semmit, ami segítené (a dioxin nem számít). Bár a rabszolgák általában kapnak élelmet, ruhát és szállást, igencsak jó eséllyel ezeket más életmóddal is megszerezhetnék. De más esetekben a különbségek árnyaltabbak. A diákjaim a börtönben minden bizonnyal kaptak valamit a drogoktól, különben nem használták volna azokat önszántukból. A visszaélő kapcsolatban lévő felnőttek nyilvánvalóan kapnak valamit a kapcsolatból – vagy legalább úgy érzékelik, hogy kapnak valamit – különben elhagynák a bántalmazót. De mit? A legtöbb börtönbeli tanítványom élettörténetét nem éppen a szeretet töltötte ki, hanem olyan extrém kizsákmányolás, amikhez képest az apám egy kellemes ember lenne. Sokuk faji és osztály-elnyomás alatt nőtt fel. A drogok, mint mondják, számukra semlegesíthetik az egyébként elviselhetetlen valóságot. De a dolog még mélyebb: sok őslakos embert ismerek, akik rituálisan (és általában nagyon ritkán) használnak tudatmódosító gyakorlatokat és anyagokat, hogy új ötleteket és perspektívákat találhassanak. Mi a kapcsolat, ha van egyáltalán, a diákjaim droghasználata és az őslakosok rituáléi közt? Nem tudom. A visszaélő kapcsolatokról viszont tudom azt a saját családomból, hogy az anyám teljesen meg volt győződve róla (az apám és az társadalom által), hogy nincs más választása, hogy elhagyni az embert aki bántalmazza még nagyobb szenvedést jelentene. Elveszíthetné a gyerekeit, és talán az életét is. A testi és érzelmi bántalmazás elszenvedéséért cserébe viszont egy szép házban lakhat. De van még valami.

Egész múlt héten két szó jutott mindig az eszembe: mérgező utánzat.

Régen azt gondoltam, hogy a civilizáció a gyenge utánzatok kultúrája. A nemi erőszak a szeretkezés gyenge utánzata. A civilizált háborúk az őslakos hadviselés gyenge utánzatai, amelyek igen gyakran csak sérültekkel, vagy igen kevés áldozattal járnak, és egy mozgalmas játéknak tekinthetők, tehát a civilizált háborúk a játék silány másolatai. A visszaélő kapcsolatok a szerelem silány másolatai. A városok az életközösségek silány másolatai, és az állampolgárság silány másolata annak, amit egy működő közösség tagjának lenni jelent. A tudomány – amelynek alapja a jóslás és extrém irányítási vágy – a silány másolata annak az örömnek, amit barátok és szomszédok igényeinek és vágyainak megjósolása és kielégítése jelent (ez akkor jutott eszembe, amikor a minap láttam a kutyáim örömét abban, hogy megtippelhették, hogy jobbra vagy balra fogok fordulni a séta közben, és éreztem a saját hasonló örömömet irántuk). E kultúrában a módosult tudatállapotoknak a szórakozásra való használata gyenge másolata a hagyományos használatnak. Mindezen másolatok ugyanazt a formát veszik fel, mint az eredeti, de kiveszett belőlük a lélek és a cél.

Nemrég egy barátom meggyőzött arról, hogy ez az elképzelés nem igazán helytálló: a másolat nem csak figyelmen kívül hagyja az eredeti célt, hanem eltorzítja és megpróbálja elpusztítani. . A nemi erőszak a szeretkezés mérgező utánzata. A háború a játék mérgező utánzata. A kapcsolat a rabszolgatartó és a rabszolga közt a házasság mérgező utánzata. A fenébe is, még a házasság is a házasság mérgező utánzata, az olyan valódi kapcsolatoké, amelyben minden fél segíti a másikat hogy még jobban önmaguk lehessenek.

Tetszik a mérgező utánzat kifejezés, de ez még nem segít, hogy a függőségek különböző típusai közti kapcsolatot felderítsük. Megkérdeztem az anyám.

Ő egy szóval válaszolt: – Identitás.

– Tényleg, – mondtam. Fogalmam se volt miről beszél.

– A visszaélőknek nincs saját identitásuk.

Meg akartam kérdezni, hogy mit ért ez alatt, de akkor hirtelen eszembe jutott egy beszélgetés Catherine Kellerrel évekkel ezelőttről, aki egy feminista teológus és filozófus, a From A Broken Web szerzője. Arról beszélgettünk, hogy miként terjednek a visszaélések generációról generációra, és mit tesz ez az erőszak – mind személyes és társadalmi szinten – azzal, hogy kik is vagyunk. Arról beszélt, hogy nem minden kultúra alapult az uralkodáson, és utána a mi kultúránk felemelkedéséről beszélt, és ennek hatásairól: „Egy olyan csoportban ahol a harcos férfiak kerülnek előtérbe és uralják a törzset vagy falut, minden ember a csoportban egy olyan éntudatot alakít ki, ami különbözik a korábbi emberektől, egy olyan éntudatot, amelyben megjelennek azok a védekező mechanizmusok, amit a társadalom kialakít... Másszóval ha mások irányítani próbálnak téged, akkor nagyon nehézzé válik –részben a félelmed miatt – hogy nyílt maradj mások iránt. Igen gyakran a fájdalmat, amit kaptál, továbbadod másoknak. Újra és újra láthatjuk ezt a fájdalomokozást – pusztítást és visszaélést – ami a korábbi megsebzettségből adódik. Végül az éntudatoknak egy rendkívül védekező hálózata marad, amit az uralkodás paradigmája hozott létre. És mivel ilyen védekező éntudatú emberek uralkodnak ezekben a társadalmakban, és a fajta önbántalmazó, közösségpusztító és természetgyilkoló védekezés rákként terjed.”

 Megkérdeztem mit ért a védekezés alatt.

Így válaszolt: „Alan Watts szerint a Nyugati kultúra– és én hozzátenném, hogy az uralkodás paradigmájának – egyik legfőbb hallucinációja az a hit, hogy aki valójában vagy, az egy körülzárt egó. Pont ahogy a bőr véd a fizikai világ veszélyeitől, úgy véd az egó a pszichés világ veszélyeitől. Ez a hit vezet ahhoz az éntudathoz, amit szeparatív én-nek neveztem. A szeparált szó etimológiája sokat elárul: két tag kombinációja: a latin „szelf”, se, ami azt jelenti „különálló”, és parare, „felkészíteni”. E kultúra lényege a szeparáció, elkülönítés, amely utat ad az egyéni személyiség kialakulásának.”

Ez elgondolkodtatott az anyámmal való kapcsolatomról. Nagyon közel lakom hozzá – hatszáz méterre – és közel fogok lakni hozzá az élete végéig. Ennek oka részben mindkettőnk egészségi problémái – nekem Crohn-betegségem van, neki látási problémái –, részben az, hogy a családtagom, és minden bizonnyal az is közrejátszik, hogy kedvelem a társaságát. Feltehetőleg ő is az enyémet. Emiatt a huszas éveimben, és a harmincasok elején sok rosszallást kaptam néhány fehér ismerősömtől – barátoktól sose – akik szerint, valami olyantól szenvedek, amit ők szeparációs szorongásnak neveztek, és ahhoz, hogy felnőhessek és teljesen önmagam lehessek messzire el kéne költöznöm. Sose értettem ezt igazán, mivel nekem van saját életem (és anyámnak is), és ez a helyzet – akkor épp kb. nyolc kilométerre laktunk egymástól – jól szolgált mindkettőnket praktikus és érzelmi szinten egyaránt – és mivel én tudtam, hogy az emberi létezés egészében – leszámítva az utóbbi száz évet – elvárt dolog volt, hogy az idősebbek egy gyerekükkel, vagy hozzá közel éljenek. Ez csak egy hirtelen változás. Jelentősnek tűnt az, hogy semelyik őslakos vagy harmadik világbeli barátom nem találta ezt a helyzetet soha semmi másnak, mint elvártnak. Sőt, amikor a fehér ismerőseimnek elmondtam, hogy részben azért tudunk ilyen közel élni, mert nagyon egyértelműen tudok nemet mondani azokra a dolgokra, amiket nem akarok érte megtenni – például nem szeretek élelmiszerboltba menni, így ritkán viszem el őt is oda – bólintanak, és elismerik, milyen jól meghúztam a határaimat. Ha őslakos vagy harmadik világbeli barátaimnak mondtam el ugyanezt, akkor fájdalommal és undorral néztek rám, majd megkérdezték, „de akkor hogy jut el a látási problémáival az élelmiszerboltba?”

Catherine folytatta, „Sok probléma van a hittel, miszerint az elkülönülés alapozza meg a személyiség kialakulását, nem utolsósorban az, hogy nem igazodik a valósághoz. Tudjuk, hogy a fizikai világban nem vagyunk ténylegesen „különállóak”, lélegeznünk, ennünk és ürítenünk kell, és még molekuláris szinten is a határaink átjárhatóak. Ugyanez igaz pszichésen is. Az élet életből táplálkozik, mondta Whitehead, és ha elzárjuk magunkat minden módtól, ahogy szellemileg tápláljuk egymást, az életünk igencsak lapossá válik. Ha védekező módban élünk, nem kapjuk meg azt az állandó szellemi és lelki táplálékot, ami a minket körülvevő rengeteg kapcsolat gazdagságából ered.”

„Ahhoz, hogy az uralkodás rendszere fenntartsa magát, nyilvánvaló jutalmakat kell adnia azoknak, akik a különállóság, kapcsolatnélküliség állapotát fenn tudják tartani. Az embereket be kell avatni és megedzeni ehhez az állapothoz, és ezzel méltóság, sőt a férfiasság érzetét kell társítani, hogy megmaradjanak ebben az önkontrolláló állapotban – azzal szemben, hogy a saját tapasztalataikra figyelnek – és a környezetük uralmának érzetét, amely a lehető legtöbb embert is magába foglalja.”

„Amikor egy olyan társadalom adott, amely úgy rendeződik, hogy a többség munkája a csúcson lévők hasznát szolgálja, akkor erős ösztönzést kapsz, hogy olyan személyiséget alakíts ki, amely eljuttathat a csúcsra. Az egyetlen ilyen személyiség, ami oda vihet, az a fajta, amely által megbéníthatod az empátiádat. Az uralkodás rendszerének fenntartásához létfontosságú, hogy az elit megtanulja ezt az empatikus bénultságot, amely hasonló ahhoz, amit Robert Jay Lifton ’pszichés bénultságnak’ nevez, hogy a elit tagjai megtanuljanak irányítani, és szükség esetén kínozni és ölni, anélkül, hogy maguk lelki sérülést szereznének. Ha a tagok képtelenek lennének erre a lebénulásra, vagy nem készítették fel őket erre elég jól, az uralkodás rendszere összeomlana.”

Ez az oka annak, mondta, hogy a civilizáció oly gyakran beolvaszt az uralkodás rendszerét támadó mozgalmakat. „A jelenlegi társadalomnak könnyen lehet, hogy nagy szüksége van rá,” – folytatta – „hogy az alternatív mozgalmak energiából éljen. Muszáj, hogy szívja a vérünket, részben amiatt, mert egy uralmon alapuló rendszer mindig alultáplált.”

„Miért?”

 „Mert amint elszakítjuk magunk az legfontosabb kapcsolatoktól – amelyek leginkább olyanok, mint az amit természetnek hívunk, nincsenek korlátok a dolgok egymáshoz való kapcsolataiban – amint eltávolítjuk magunk attól a módtól, ahogy minden mindenhez kapcsolódik, és ehelyett a jelenlegi civilizációnk céljait követjük, az energiát valahonnan máshonnan kell nyernünk. Bizonyos mértékben jöhet a szegények munkájának, az állatok testének, és állatként kezelt emberek kizsákmányolásából. A nők testének kizsákmányolása sok energiát ad. De a domináns kultúra parazitizmusa vég nélküli, mivel ha egyszer elkülönítetted magad az élet kölcsönösen szabad áramlásától, akkor mesterséges módon kell visszaszerezned.”

Visszatérve az anyámmal való beszélgetéshez, ő azt mondta, „Ez volt az apád problémájának egy része. Nem volt neki saját önálló identitása, egyrészt emiatt volt annyira erőszakos. Mivel a saját identitásában nem volt biztos, szüksége volt rá, hogy a körülötte lévők folyamatosan tükrözzék őt. Amikor én vagy te vagy a testvéreid nem feleltek meg az elképzeléseinek – amikor bármi jelét mutattuk annak, akik valójában vagyunk, és így ezáltal rákényszerítve őt, hogy egy önmagától különböző emberrel álljon szemben – megrémült, vagy legalábbis megrémült volna, ha képes lett volna magának ezt az érzést bevallani. De a rémület túl ijesztő, így inkább dühkitörésbe fordult.”

Ránéztem anyámra. Sose hallottam még tőle ezt az elemzést. Nagyon találónak éreztem. Az is eszembe jutott, hogy ha itt lenne a lektorom, valószínűleg tépné a haját anyám sok zárójeles megjegyzése miatt, ahogy az enyémeimtől is szokta.

Anyám folytatta, „A saját biztos éntudat hiánya miatt volt annyira merev. Ha nem vagy megnyugodva azzal, aki vagy, muszáj másokat rákényszerítened, hogy a te kedvednek megfelelően viselkedjenek. Bármi más ismét túl ijesztő. Ellenben, ha jól érzed magad a saját bőrödben, akkor viszont nem okoz problémát megengedned, hogy mások is önmaguk legyenek körülötted: bízol abban, bárkik is ők és bármit is tesznek, képes leszel megfelelően reagálni. Rugalmas lehetsz, és különbözőképpen tudsz kezelni különböző embereket, attól függően, hogy mire van szükségük tőled. Ő nem tudta ugyanezt megtenni.”

Természetesen ugyanez történik nagyobb léptékben is. Mivel meghaltunk belülről, a világot magát nevezzük halottnak, és áldozataink holttesteivel vesszük körül magunk. Nagyvárosokat építünk, ahol egyetlen vad és szabad lényt nem láthatunk. Csak betont, acélt, aszfaltot.

(Részlet Derrick Jensen: Endgame című könyvéből,  Mohari András fordítása alapján)