Helyi pénz

A kamatteher

,,A pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja; másrészt felhalmozható dolog, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, előbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megőrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható joker, kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania.

Minden ár kamatot tartalmaz, amelyet a termelő és a szolgáltató fizet a banknak azért, hogy gépekhez és épületekhez jusson. A szemétdíjnak például körülbelül 12%-a, a vízdíjnak 38%-a, a lakbérnek pedig 77%-a kamat. Egy 40 m2-es lakás esetében, amely 150 000 német márkába kerül, ez körülbelül 750 000 márkát jelent száz év alatt. Minden ár, mellyel életünkben találkozunk, átlagosan 30-50% kamatot vagy tőkeköltséget tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy ha kamat helyett forgalmi illetéket vezetnénk be, legtöbbünknek megduplázódna a jövedelme, vagy ugyanazon életszínvonalért arányosan kevesebbet kellene dolgoznunk."

Ezeket a gondolatokat a század elején, csaknem száz évvel ezelőtt írta Gesell. Azóta némiképp változott a helyzet. Ma minden egyes dollár értékű árúra négy dollár terhet rak a nemzetközi pénzügyi rendszer. Azaz, ha veszel egy cipőt ötven dollárért, abból tíz dollár volt a cipő, és negyven dollár az előállítást, a szállítást és az értékesítést terhelő kamatköltség.  

Bernard Lietaer becslése szerint a rendelkezésre álló pénzmennyiség 2-3%-a is elég volna ahhoz, hogy világszerte minden áruforgalmat le lehessen bonyolítani. A többi 97% spekulációs célokat szolgál, és nemcsak teljes mértékben terméketlen, de veszélyes is mindenki számára - főleg azért, mert javarészt olyan emberek és szervezetek kezében összpontosul, akiknek és amelyeknek egyetlen céljuk, hogy még több pénzt szerezzenek vele.

Mit tud ezzel szemben a szabadpénz?

Nos a helyi kibocsátású, és a helyi közösség felügyelete alatt álló szabadpénzt korlátozott időtartamra hozzák forgalomba. Hosszútávú megtakarítás esetén tehát ezt a pénzt le kell kötni vagy befektetni.

Ennek eredményeként ott, ahol szabadpénz kerül forgalomba:

- Többet költenek az emberek fogyasztásra és beruházásra

- A fogyasztók felesleges pénzüket vállalkozások fejlesztésére fordítják

- Teljes foglalkoztatás: Munka mindenkinek, aki dolgozni akar

- A gazdasági növekedést a közösség tudja szabályozni

- A kamatok hosszabb távon nullára esnek le

- Megszűnik az óriási társadalmi egyenlőtlenség

- Hosszabb távon mindenkinek kevesebb órát kell dolgoznia hetente

Irving Fisher az Egyesült Államok egyik legismertebb közgazdásza és pénzteoretikusa magát "Gesell kereskedő szerény tanítványának" nevezte, és támogatta a kamatmentes pénzzel folytatott kísérleteket az USA-ban.

,,A szabadpénz - mondta a harmincas évek elején Fisher - a legjobb szabályozója lehetne a pénz forgási sebességének, amely a legzavaróbb tényezője az árszínvonal stabilizálásának. Helyes alkalmazása esetén néhány hét alatt kisegítene bennünket a válságból."

Bizonyíték, nem ígéret

A harmincas években a geselli szabad gazdaság hívei vállalkoztak arra, hogy kísérleteket folytatnak kamatmentes pénzzel elgondolásaik helyességének bizonyítására. Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban fáradoztak szabadpénz bevezetésén, hogy a munkanélküliséget megszüntessék. A legsikeresebbnek az osztrák Wörgl kísérlete bizonyult.
A wörgli kísérlet bebizonyította, hogy Gesell receptje helytálló. A polgármester vezetésével a város 1932 nyarán beindított egy közmunkaprogramot, ahol az elvégzett munkáért az önkormányzat kuponnal fizetett. A kuponokat valamennyi helyi kereskedő elfogadta, mivel a város vezetése garantálta, hogy bármikor visszaválthatják azokat a hivatalos Schillingre - ehhez az egyik helyi bankban elhelyezték a szükséges mennyiségű Schillinget. Mivel a kupon minden hónap végén veszített értékéből 1 %-ot, mindenkinek érdekében állt minél hamarabb elkölteni. Ez a helyi gazdaság élénküléséhez vezetett, a termelés csökkenése leállt, fellendült a foglalkoztatás. Újra tudtak adót fizetni a helyi lakosok, sőt, hogy ne kelljen tartani a pénzt, és érvényesítő bélyegeket venni, gyakran már hamarabb befizették adójukat.
Abban az időben, amikor Európa sok országában tetemes munkanélküliséggel kellett harcolni, Wörglben egy év alatt a munkanélküliség 25%-kal csökkent. A munkanélküliség csökkenése, a közmunka során megszépült parkok, leaszfaltozott és csatornázott utak, a megépült síugrósánc, mosoda, a felújított híd élénk érdeklődést váltott ki. Az eredményt akkor a sajtó a wörgli csoda néven emlegette, és száz további település szerette volna bevezetni a helyi pénzt, azonban az Osztrák Nemzeti Bank betiltotta a hasonló kezdeményezéseket.

Síklaky István

Szeretet

A szeretet szintje távolról sem az emberiség jellemző tudati szintje. A világ lakosságának hetvennyolc százaléka áll az alapvető becsületesség szintje alatt, tehát a negatív tartományra összpontosít. A bolygó lakosságának mindössze két százaléka éri el a feltétel nélküli szeretet szintjét, amelyet „szeretetteljességnek" lehet nevezni.
A szeretet egyfajta tudatosság, hozzáállás, összefüggésrendszer az élet megértéséhez. A szeretet a Valóság legfőbb mozzanata, a Szellem egysége és lényege. A szeretet megtagadása Isten magtagadása. A szeretetet a szembeállítás és az ítélkezés fedi el. A társadalom túlnyomó része nem tekinti ésszerűnek, hogy a szeretetből kiindulva hozzon döntést vagy cselekedjen. Az ország lakosságának egész rétegei tartják a gyengeség jelének embertársaik szeretetét. Valójában az emberiség a maga hasznát, önérzete fenntartását, javakat, hatalmat és a bosszú és megtorlás eszközeként szolgáló büntetés jogát akarja.
Az Egyesült Államok, azaz a „szabadság" földje több embert és lakosságának nagyobb hányadát zárja börtönbe, mint Kína kivételével bármely más ország. A társadalom „hadat üzen" problémáinak, amelyek így természetesen megsokszorozódnak. Az erőszak hatástalan és gyenge pótlék az erő helyett. Ezzel szemben az emberek szeretettől és tisztelettől vezérelve szinte bármit megtesznek, a félelem azonban csak kevéssé sarkallja őket. A tisztelet szülte hűség nélkül egyetlen tábornok sem parancsolhatja meg csapatainak az engedelmességet, a szeretet tiszteletnek nevezett tulajdonsága nélkül pedig zendülés és lázadás törne ki. Az erőszak csak ideiglenes megoldásokat szül. Minden birodalom elbukott, amelyben félelem uralkodott. Az Isten szeretete helyett a félelemre és bűntudatra építő vallások eredendően gyengék.
A szeretetteljesség egyfajta viszonyulás a világhoz. Olyan nagylelkű hozzáállás, amely látszólag jelentéktelen, de hatékony módon fejezi ki önmagát. Arra vágyik, hogy boldoggá tegyen másokat, vidámmá varázsolja a napjukat és könnyítsen terheiken. Az is felér egy kinyilatkoztatással, ha pusztán barátságosan és udvariasan viselkedünk mindenkivel, aki napközben az utunkba akad. A szeretetteljességgel szembesülő emberek reakciójából kiderül, hogy ez nem köznapi hozzáállás. Sokan meglepődnek, sőt a végletekig meghatódnak. -Soha nem dicsér meg senki a munkámért, mindenki csak panaszkodik - halljuk majd tőlük. A legtöbben, akik a saját igényeikre és gáncsoskodó hozzáállásukra összpontosítanak, szemlátomást észre sem veszik az élet jó oldalát, és képtelenek reagálni rá. Magától értetődőnek veszik mások szolgálatait, amire az a magyarázat: - Nos, pénzt kapnak érte, nem? (Ami aztán végképp mellékes.)
A társadalom jelentős hányada a szeretetlenség szintjén él és cselekszik. Az óriásvállalatokat és az állami szerveket csak működésük fagyos légkörével lehet jellemezni. Nem vetődik fel a hála érzése, de nem is tekintik olyasminek, aminek helye volna a társadalomban. A szeretetet „érzékenykedésnek" tartják, és lenézik. Tehát a társadalom párkapcsolatokra, az anyákra és gyermekeikre, vagy a kutya és gazdája viszonyára korlátozza a szeretetet. Férfiak esetében csak néhány területen van létjogosultsága a szeretetnek, megnyilvánulhat például a családjuk, a sport, a hazájuk vagy a kocsijuk iránt.
Az élet „gondoskodás" terén nyújt még széleskörű lehetőséget, ami társadalmilag elfogadott, és mindenki számára nyitott. A „gondoskodás" tág teret kínál a szeretet kifejezésére és kiszélesítésére. Az emberek azt mondják, hogy nem lelnek szeretetre, mintha ez olyan dolog volna, amit meg kell szerezniük. Ha nem fukarkodunk a szeretettel, hamar felfedezzük, hogy szeretettel vagyunk körülvéve, csak eddig nem tudtuk, hogyan juthatunk hozzá. A szeretet valójában mindenütt jelen van, mindössze fel kell ismernünk.

A világegyetem úgy válaszol a szeretetre, hogy megmutatja a szeretet túlsúlyát. A szokványos érzékelés elől rejtve van, de a tudatosságot a szeretet-teljesség teszi kifinomulttá. A tudatosság képessége túlmutat az érzékeken és az érzelmeken. Ha megszüntetjük az emberszerű tulajdonságok kivetítését és a korlátokat, kiderül, hogy a Teremtés istenisége révén minden eredendően tudatos, és szeretetet áraszt.
Minden növény tudatában van környezetének, és tisztában van vele, ha csodálják és tisztelik, amit lényegéből fakadó tökéletessége és szépsége meg-ismertetésével viszonoz. Minden egyes növény egyedülálló, teremtőképes műalkotásként jelenik meg, és tökéletesen kifejezi lényegét. A Teremtés egészéből az isteni természet sugárzik azok számára, akik képesek látni. A természet olyanná válik, mint a gyerekeknek készült rajzfilmek, amelyekben a fák mosolyognak, az állatok beszélnek és a virágok vidáman hajladoznak. Az érzékelés megszűnésével a csodák világa tárul fel. Minden létező dolog tudatos, és a Teremtés Teljességének folyamatos megnyilvánulásaként ismeri fel magát.

David R. Hawkins: A valódi én hatalma

Mikulás

"Kedves Mikulás, Te ott élsz az Északi Sarkon és eljössz minden évben a jó gyerekekhez. Megkérdeztem Mr. Randallt a tudomány tanáromat erről. Hat milliárd ember él ezen a földön, és ebből kettőmilliárd gyerek. Nem mindegyik jó. Tudom, Te nem viszel ajándékot a muszlim, a zsidó, a hindu és hasonló gyerekeknek, de ezen felül 600 millió gyerek él 190 millió házban a világon. Tudom, Te csak akkor jössz el, amikor minden gyerek alszik már, ez karácsony este 9 óra körül van. Így ha Te Nyugatnak haladva, a napkelte irányába végzed munkád, 31 órád van, ami 1390 házat jelent másodpercenként. Hogy tudsz ilyen elképesztő gyorsan leparkolni a szánoddal, bejutni a kéményen és vissza? Mr. Randall azt mondta, ennek három magyarázata lehet. Az egyik, hogy a szánod majdnem fénysebességgel halad, így olyan hatásod lehet időre, térre, tömegre és energiára, amely jelen tudásunkat meghaladja. A másik magyarázat, hogy Te varázsló vagy, és Mr. Randall szerint ez az, ami meghaladja az értelmünket. A harmadik lehetőség, hogy Te nem létezel, ill. csak mítoszok formájában, melyeket a mamám kreált, ami viszont azért nem lehet, mert a rénszarvasaid minden évben megeszik a répát, amit kiteszek, de a mamám viszont utálja a répát..."

egy angol kislány

Jövedelemadó

Gazdaság nélkül egyetlen civilizáció sem életképes. A gazdaság egy rendszer, amely termékeket és szolgáltatásokat hoz létre, és értékesíti azokat. Ahhoz, hogy kereskedelem jöhessen létre, szükség van valamire, amit ki lehet cserélni valami másra. Ez a valami lehet egy termék, például egy ház, vagy egy szolgáltatás, például egy ház megtervezése.

Kizárólag egyfajta kereskedelem van, ez pedig a cserekereskedelem. A közvetlen cserekereskedelem azonban roppant nehézkes, el sem tudná képzelni, hogy mennyire bonyolult és lassú, és mennyire nem hatékony.

A közvetlen cserekereskedelemben ha valaki rendelkezik mondjuk egy székkel, és szalmát szeretne, akkor keresnie kell egy embert, akinek van szalmája és aki egy széket akar, és éppen olyan széket, mint amilyet ő kínál.

Hogy a gazdaság hatékonyságát megnöveljék, kitalálták a közvetett cserekereskedelmet és az áruk és szolgáltatások elcserélésébe beiktattak egy köztes lépést. Ez a köztes lépés az univerzális csereeszköz, mindent erre cserélnek el. Ezt hívják pénznek.

Gazdaság és pénz nélkül vagy nem élnénk már, vagy még mindig őskor lenne.

A gazdaság vagy a pénz nem rossz, nem gonosz. Ezek csak eszközök, amelyek nagyon fontosak egy nagy méretű közösség fennmaradásában.

A gazdaság az a rendszer, amely a legközvetlenebb módon uralja a testünket. A gazdasági rendszerből élünk fizikailag, a gazdasági rendszeren keresztül eszünk, iszunk, lakunk, dolgozunk, szórakozunk, pihenünk, kapunk orvosi ellátást.

A gazdasági rendszer tele van olyan mechanizmusokkal, melyeket arra használnak, hogy minket a testi szükségleteinken keresztül kontrolláljanak.

Egy ember, életének igen jelentős részét tölti pénzkereséssel, hogy fenntarthassa a testét.

A puszta létért való napi küzdelem köti le idejének, energiájának, gondolatainak és figyelmének óriási hányadát.

Az emberek többsége olyan munkát végez, amit csak a pénzért csinál, és ami egyébként nem érdekli. Ha a gazdasági bilincs nem létezne, az emberek annak szentelhetnék magukat, aminek valóban szeretnék, olyan dolgokat tanulhatnának, amik tényleg érdeklik őket.

Az igazi emberi élet, az igazi emberhez méltó élet csak azután kezdődik el, miután többé már nem kell a puszta fennmaradásért küzdenünk, és többé már nem a külső kényszerek irányítják az életünket.

Ellenvetésként felhozhatnánk, hogy számtalan gazdag ember csupán a pénzt hajszolja. Ez tény, de ez csak arra vezethető vissza, hogy nem tudják, mire való a pénz.

A pénzüzemanyag, amely képes életeket, vállalkozásokat, projekteket, szervezeteket működtetni, továbbá a pénzen időt lehet venni, időt a valóban fontos dolgokra.

Egy ember, aki dolgozik, alkot, a munkáján, a létrehozott terméken vagy szolgáltatáson keresztül megfelelően hozzájárult a gazdasághoz, további hozzájárulásra nincs szükség.

A jövedelemadóra – bármilyen tudományoskodó magyarázatot is adnak elengedhetetlen voltára – nincs szüksége az államnak. Az adó csak és kizárólag egy önkényesen beépített elem, melynek egyedüli funkciója az állampolgárok kontrollálása.

A jövedelemadó nem csupán a magát valamilyen ismeretlen okból tudományként definiáló közgazdaságtan szegénységi bizonyítványa; a jövedelemadó szimplán csak egy eszköz az elnyomáshoz. Minél jobban ért valaki egy mesterséghez, minél eredményesebb és szorgalmasabb, annál nagyobb adót kell fizetnie, vagyis annál jobban megbüntetik.

Minél kevésbé hasznos tagja valaki a társadalomnak, annál kevésbé büntetik meg. Ha teljesen haszontalan, ha csak egy kolonc a többiek nyakán, ha egyáltalán semmivel sem járul hozzá a társadalomhoz, megjutalmazzák – más szóval: segélyt kap érte.

Az a fajta adórendszer, amely a bevételhez igazítja a jövedelemadót, azaz minél többet keres valaki, annál nagyobb százalékát kell adóba kifizetnie, Karl Marx nevéhez fűződik.

Ennek a rendszernek mindössze annyi az értelme, hogy általa lehetetlenné vált, hogy az ember legálisan gazdaságilag függetlenné váljon, és ne érezze többé a gazdasági bilincs szorítását.

Mindegy, hogy valaki mennyire tehetséges, mindegy, mekkora tudása van, mindegy, mennyit dolgozik, mindegy, mennyi hasznot hajt egy országnak, akkor sem tud megszabadulni a gazdasági bilincstől, mert Marx adórendszere ezt nem teszi lehetővé.

Legálisan nem. Csak il l e g ál is an. De abban a pillanatban, hogy valaki törvényt szeg, máris támadási felületet kínált a rendszernek.

Az ideológia, amely eladta ezt a fajta elnyomó adórendszert, olyan tételeket tartalmaz, mint a „közös teherviselés”, az „igazságos adózás”, a „szegények megkímélése” és egyebek. Ahhoz, hogy ezeket a hazugságokat el lehessen fogadtatni, előbb el kellett hitetni a tömegekkel, hogy csak illegális módszerekkel lehet meggazdagodni, és mindenki, aki jól él, az bűnöző és kizsákmányol másokat.

Ez az elképzelés teljesen figyelmen kívül hagyja az egyéni adottságokat, a képességet, az intelligenciát, a kitartást, az elszántságot, az alaposságot, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent. És mindezt megtagadva, azt állítja, hogy akinek van pénze, annak csak és kizárólag azért van, mert elvette másoktól.

A gazdaság úgy épül fel, hogy iszonyúan megbünteti a valakiket, akik tesznek a közösségért, és megjutalmazza a senkiket, akik csak rontják a levegőt. A legfelsőbb kaszt kevés olyan hatékonyságú eszközt dolgozott ki az idők folyamán a morál lerombolására, mint amilyen a jövedelemadó. 

A csöndről

A TUDATOT ismerjük - ismerjük, mert megtapasztaltuk. S mi ezzel a mértékkel próbáljuk kimérni a kimérhetetlent. Ám az ismert magától értetődő módon sohasem ismerheti meg az ismeretlent; csak arról tudhat, amit megtapasztalt, amit elgondolt, amit összegyűjtött. Vajon képes-e a tudat belátni saját képtelenségét arra, hogy megismerje azt, ami nem megismerhető?

AMIKOR nagyon világosan látom, hogy tudatom képtelen feltárni a feltáratlant - egyszerre tökéletes csönd lesz belül. Ha viszont azt érzem, hogy meg tudom ragadni az ismeretlent az ismert által nyújtott eszközökkel, rengeteg zajt csapok; beszélek, osztályozok, válogatok, s próbálok utat törni a célom felé. De ha a tudat felismeri teljes képtelenségét az ismeretlen megismerésére, ha megérti, hogy egyetlen lépést sem tehet a feltáratlan felé - akkor mi történik? Az elme tökéletesen elcsöndesedik. Nem azért, mert kétségbe esett; hanem azért, mert többé nem törekszik semmi után.

A KERESÉS csak az ismertnek az ismert felé való mozgásformája lehet, s a legtöbb, amit a tudat tehet, annyi, hogy beismeri: ez a tevékenység sohasem fogja feltárni a feltáratlant. Az ismert bármely aktivitása a már megismertek körén belül marad. Pontosan ez az, amit meg kell érteni; mindössze ezt kell a tudatnak belátnia. Ezután - minden késztetés, minden szándék nélkül - az elme elcsöndesedik.

ÉSZREVETTÉK-E, hogy a szeretet: csönd? Amikor fogjuk a másik kezét, vagy szeretettel nézünk egy gyerekre, vagy amikor magunkba fogadjuk egy este szépségét? A szeretet nem múlt és jövő, s nem az a csönd e kivételes állapota sem. És e nélkül a csönd nélkül, mely egy a tökéletes ürességgel, nem létezik teremtés. Élhetsz bár képességeidnek teljes birtokában, mégis, ahol nincsen teremtés, ott megjelenik a rombolás, a romlás, és a tudat elsötétedik.

AMIKOR viszont az elme üres és csöndes, és a teljes ön-tagadás állapotában van - ami nem vak üresség és nem is önmegtagadás, hanem egy egészen sajátságos állapot, melyben minden gondolat megszűnik - csak akkor válik lehetővé, hogy az, ami megnevezhetetlen, a létezésbe lépjen.

Jiddu Krishnamurti

Externália

"... Nyugat egy olyan létmódot alakított ki, amely képes a saját
deficitjeinek természeti árát térben és időben áthárítani. Ezzel a
képességgel korábban egyetlen civilizáció sem rendelkezett. Ezt a folyamatot
a fősodrú közgazdaságtan, amely nem több mint magyarázó ideológiája ennek a
létszerveződési módnak, externáliaként írja le. Ezek extern, vagyis külső
költségek, amellyel cinikusan meg is nevezi, hogy a tőkés vállalkozónak
ezekkel nem kell számolnia, mert nem őt terheli. Nálam a haszon, nálatok a
költség...."

Bogár László

Ambíció

Ha az ambíciót választottad, a legostobább életútra léptél. Henri Fordot egyszer megkérdezték. Talán a XX. század egyik legbölcsebb embere volt. Egyszeri gondolatai nagyon sokatmondóak. Ő mondta ki először, hogy a történelem tiszta átverés. És mennyire igaza van. Szóval megkérdezték tőle, hogy sikeres életének mi a tanulsága. Korának legsikeresebb embere volt, szegény sorból emelkedett fel, és ő lett a világ leggazdagabb embere. Érdemes felidézni, hogy mit válaszolt.

-  Sikeres életemben egyetlen dolgot tanultam.  Hogyan kell egyre feljebb mászni a létrán. Viszont ha felérek a létra legfelsőbb fokára, akkor rettenetesen ostobánk érzem magam, mert onnan nincs hova tovább. El se tudom magyarázni azoknak, akik mögöttem furakodnak, hogy felérjenek ide, hogy én miért is gyötörtem magam idáig, ahol most ennyire hülyén állok. Hiába mondanám nekik, hogy maradjatok ott ahol vagytok, úgysem hallgatnának rám. Csak az időt pazaroljátok. Nincs itt semmi. Ha egyszer elérsz a csúcsra, rájössz, hogy csapdában vagy. Vissza már nem lehet menni, mert az bukás. Előre pedig nem vezet út, ott a nagy semmi van.

Az államelnökök, és miniszterelnökök mind ugyanebbe a csapdába kerülnek. Tudják, hogy csak egy dolog vár rájuk, a biztos bukás. Innen már nem lehet hová emelkedni - sehová sem jutsz - csak jó magasról nagyot zuhanni, ezért ragaszkodnak annyira a székükhöz. Ez viszont nem embernek való élet, először tolakodsz a létrán, mászol felfelé, küzdesz a többi emberrel, a vége meg az lesz, hogy csimpaszkodsz az utolsó létrafokba, nehogy valaki elvegye tőled. Kész őrültek háza.

Osho

Idézetek - 1

Valóban ismerni valamit annyit tesz, hogy egyek vagyunk az ismerttel, vagyis nem az tesz valakit kínaivá, hogy mindent tud Kínáról.

David Hawkins

A Gates Alapítvány Monsanto részvényeket vásárol

A világ civil- és gazdaszervezeteit egyaránt felháborította, mikor a közelmúltban fény derült a Bill and Melinda Gates Alapítvány és a mezőgazdasági óriáscég, a Monstano közötti kapcsolatra.

  

Nemrég egy pénzügyekkel foglalkozó honlap megjelentette a Gates Foundation befektetési portfolióját, benne azzal a 2010 második negyedévében vásárolt 500 000 Monsanto részvénnyel, melynek értékét 23.1 millió dollárra becsülik.

„Az alapítvány Monsanto-s befektetései    két   alapvető szempontból is problematikusak" - mondta Phil Bereano, a University of Washington professzora, aki a géntechnológia elismert szakértője. „Először is, a Monsanto híres arról, hogy világszerte durván figyelmen kívül hagyja a kistermelők érdekeit és jóllétét, emellett a környezetvédelmi   bizonyítványa is döbbenetes. A Monsanto-val ápolt erős kapcsolat igencsak kérdésessé teszi egy olyan alapítvány hitelességét, mely az afrikai mezőgazdasági fejlődés egyik motorja kíván lenni, s melynek az az állítólagos célja, hogy az ilyen kisgazdaságok segítésével felszámolja a szegénységet és az éhínséget. Másodszor, ez a befektetés szemet szúró összeférhetetlenségről árulkodik."

A Monsanto már eddig is negatív hatással volt az afrikai mezőgazdaságra. Például 2009-ben, Dél-Afrikában a nagyobb hozamot ígérő génmódosított kukoricájuk nem hozott termést, több száz gazdát tönkretéve vele. Mariam Mayet környezetvédelmi jogász, a johannesburgi Africa Centre for Biosafety (Afrikai Biológiai-biztonsági Központ) igazgatója szerint egyes kistermelők termésük közel 80 %-a is tönkrement. Míg a Monsanto kárpótolta azokat a nagybirtokos gazdákat, akik számára közvetlenül értékesítette a hibás terméket, semmit sem adott a kistermeiknek, akiknek marketing célokra kis tasakokban ingyenesen osztogatták a magokat. „Ha Bill Gates gazdasági ereje társul a Monsanto felelőtlenségével, az afrikai kistermelők kilátásai nem túl fényesek." - mondta Mayet. Ráadásul agresszív szabadalmi eljárásai révén a Monsanto úgy tudja monopolizálni a vetőmagpiacokat, hogy megfosztja a termelőket választási szabadságuktól, egészen odáig menve, hogy bepereljen - és tönkretegyen - kistermelőket a „szabadalmi jogok megsértése" miatt.

A Monsanto bevett „trükkje", hogy a vetőmagok mellé növényvédőszert is gyárt, a legismertebb a Roundup. A Roundup nevű totális gyomirtó csak a Monsanto által szabadalmaztatott haszonnövényeket hagyja életben, a többi növényt azonban elpusztítja. A néhány év alatt alkalmazkodó természetben azonban szupergyomok jönnek létre, melyekre nem hat az eredeti gyomirtó. Így ha valaki a Monsanto magjait használja, és azt akarja, hogy növényei megmaradjanak, akkor kénytelen megvenni a vállalat által gyártott újabb és újabb növényvédőszer fejlesztéseket is. A világ legszegényebb régiójában élő kistermelőknek természetesen erre nincs pénzük - úgy hogy „tiszta sor", gyorsan kiszorítja őket a nagyüzemi mezőgazdaság.

Az olyan transznacionális vállalatok, mint a Monsanto, a Gates Alapítvány, illetve az ACRA (Alliance for a Green Revolution in Africa, azaz a Szövetség az Afrikai Zöld Forradalomért)   kulcsfontosságú partnereiként Afrika-szerte propagálják a nagyüzemi mezőgazdaságot. E termelési modell olyan költséges inputokra épít, mint a vegyszerek, növényvédőszerek, műtrágyák és a génmódosított vetőmagok. Bár ez a technológia kitűnő marketing lehetőségeket jelent a magánszektor számára, számos civil szervezet szerint még több gazdálkodó kényszerül emiatt földjei elhagyására, s végeredményben ez csak növeli az éhínséget, valamint az elvándorlást olyan már most túltelített városokba, amelyek képtelenek az új munkaerő felszívására. A kenyai Biodiverzitás Koalíció képviselője szerint „mezőgazdasági rendszerünk és a megélhetésünk szempontjából az AGRA méreg. Azon címke alatt, hogy zöldítik a mezőgazdaságot, az AGRA fokozatosan felemészti azt, ami még megmaradt a kisléptékű fenntartható gazdálkodásból."

A leegyszerűsített technológiai részmegoldásokra való támaszkodás - mint amilyenek a transzgénikus növények - nem csökkentik az éhínséget és a szegénységet, s éppenséggel fokozhatják a környezeti problémákat és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Felmérések főbb eredményei arra utalnak, hogy a kisléptékű agro-ökológikus termelés az egyik legjobb megoldást kínálhatja az éhezők táplálására - úgy, hogy közben a bolygót is védi. Heather Day, a CAGJ igazgatója úgy véli 'a Gates Alapítvány egy technológia-központú ideológia rabja" márpedig a technológia önmagában „nem oldja meg a problémát"

A Gates Alapítvány egyes befektetéseit már korábban is megkérdőjelezték. 2007-ben a Los Angeles Times kiderítette, hogy az Alapítvány „számos olyan cégben rendelkezik érdekeltségekkel, amelyek  - környezetvédelmi mulasztások, munkahelyi diszkrimináció, munkajogok megsértése vagy etikátlan eljárások miatt - nem tesznek eleget a társadalmi felelősségvállalásnak".

A Times szerint az Alapítvány rendszerint „behunyja a szemét" figyelmen kívül hagyva, hogy tőkéjének legalább 41 %-át „olyan cégekbe fekteti, melyek éppenséggel az Alapítvány jótékonysági céljai és társadalmilag felelős filozófiája ellen dogoznak"

Csillag Gábor

Forrás: BioHolMi

Baji Béla könyvbemutatója és előadása a permakultúráról

Első rész



Második rész



Harmadik rész